Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

92 480. szám. Az 54. §. rendelkezése azért mutatkozik szükségesnek, mert a vámok intézménye és ennek gazdasági batásai több kormányzati és igazgatási ágazatot közelről érintenek. Kívánatos tehát, hogy hatásköri összeütközések elkerülése érdekében a törvény határozottan kimondja, hogy mely hatóság illetékes a vámeljárás helyességének elbírálására. A vámfizetési kötelezettségből eredő hasonló kérdéseket illetőleg a javaslat 123. §.-a tartalmazza a megfelelő rendelkezést. E.) Az ügyfél közreműködése a vámeljárásnál. Ez az alfejezet az ügyfél ós a vámigazgatás közti jogviszonyt szabályozza a vámeljárás szempontjából, azokban a vonatkozásokban, amelyékről a 47. §. még nem rendelkezett. Az 55. §. rendelkezései megfelelnek a mai jogállapotnak, de eddig a közönségnek ezt a kötelezettségét nem mondta ki törvény. A második bekezdés arra céloz, hogy nagyforgalmú vámhivataloknál — ezidőszerint csak a budapesti fővámhivatal központjában és egyes kirendeltségeinél— ú. n. »esküdttestület« működik, amelynek munkásai az ügyfelek helyett, hatóságilag megállapított díjakért végzik a kézi munkát, azaz a csomagok kibontását, becsomagolását, lezárását és kiszállítását a raktárból. Az ilyen vámhivali raktárban ugyanis nagyértékű áruk tárolnak és a tömeges forgalom mellett könnyen előfordulhatnának lopások, ha az ilyen raktárakban idegen, ismeretlen munkások foglalatoskodnának. Ennek a lehetőségig kizárása érdekében szervezték már igen régen az úgynevezett »esküdt-testület«-et, melynek tagjai ugyan nem állami alkalmazottak, de esküt tesznek a vámeljárással kapcsolatos tennivalók lelkiismeretes elvégzésére. Az esküdt-testület szervezetét a vámhatóság állapítja meg. A testület munkásai ebben a munkában többnyire élethivatásukat látják és nagyrészt huzamos ideig, néha évtizedekig maradnak a testület szolgálatában. A testület anyagi felelősséggel tartozik a tagjai vagy munkásai által okozott vagy ezek gondatlansága következtében az árukban előállott károkért és hiányokért Az esküdt-testület önként órthetőleg azonban ezt a felele ssóget csak úgy viselheti, ha az illető raktárban saját munkásain kívül más, idegen munkás nem fordul meg. Ezt a kizárólagosságot biztosítja a törvény a most szóbanlevő rendelkezéssel. Az 56. §. az ügyfélnek azt a törvényes jogát állapítja meg, hogy minden olyan vámeljárást, amely az áruba beavatkozással jár, csak jelenlétében szabad végezni, azért, hogy módjában legyen meggyőződni, hogy a vámhivatali beavatkozás következtében az áruban sem kár, sem hiány nem áll be. Ennek a fontos jognak, valamint .— ezzel együtt — az ügyfelek számára a 48. § ban biztosított jogoknak is, szem előtt tartását az 56. §. utolsó bekezdésében foglalt szankcióval biztosítja a javaslat, ami, mint ezt már a 47. §-hóz fűzött megokolás is kiemelte, újítás ezen a téren és elvileg jelentős lépés a jogrend érvényesítése felé. Az 56. §. második és harmadik bekezdése azokat az eseteket sorolja fel, amelyekben az első bekezdésben kimondott elvtől el lehet térni. Ezek a kivételek legnagyobbrészt a dolog természetéből folynak, csak a jövedéki kihágás esete az, amely nem természetes következtetésen, hanem jogi megfontoláson alapszik; de az, aki a közérdek ellen vét, móltányos elbírálásra nem érdemes.