Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
480. szám. 85 számának nagymértékű szaporítása nélkül túlságosan hosszadalmassá válnék. A törzsbevallás csatolását az eddigi vámszabályok is előírják, de ennek közelebbi feltételeit nem állapítják meg. A javaslat, támaszkodva a vonatkozó- nemzetközi vasúti és postaegyezményekre, melyek nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a vámkezeléshez szükséges okmányok kellékeit az ezekben részes államok maguk állapítsák meg, a törzsbevallásban pontos adatokat kíván a küldeményről mindarra vonatkozólag, ami irányadó lehet a vám kiszabására. Az áru nemének megjelölésére — az írásbeli árubevallás követelményétől (43. §.) eltérőleg — a javaslat a kereskedelemben szokásos különleges megnevezést írja elő. Nem elégséges tehát az árut a törzsbevallásban efféle általános megjelöléssel megnevezni, aminők: »vasáru«, »pamutszövet«, »piperecikkek« stb. ; viszont az önként választott gyári elnevezéseket is kerülni kell és az árukat ekép kell a törzsbevallásban megnevezni : »zsebkések«, »bólésszövet pamutból«, »szájvíz«, stb. A törzsbevallások (vámárúnyilatkozatok) jogi hatására, vagyis arra vonatkozólag, hogy esetleges valótlan adatok milyen hátrányos következményekkel járnak az említett okmányok kiállítójára, meg kell jegyezni, hogy azokat a büntető rendelkezéseket, amelyeket a javaslat a tulaj donkép en i vámkezeléshez szükséges írásbeli, árubevallás valótlanságainak megtorlására megállapít, a törzsbevallást (vámárunyilatkozatot) kiállító külföldi feladóval szemben csak akkor lehet alkalmazni, ha ezt nemzetközi szerződés (u. n. »vámkartell«) lehetővé teszi, egyébként a külföldi feladóval szemben a bel- földi vámigazgatás nem érvényesítheti a törvény büntető rendelkezéseit. Fennebb már volt szó arról, hogy mely forgalmi viszonylatokban nem követel a javaslat törzsbevallást. Ezenkívül még fel kell említeni, hogy azokban a forgalmi Viszonylatokban, melyekben a tervezet a törzsbevallás csatolását általában előírja, ezt a követelményt a végrehajtási utasítás, a 39. §. utolsó bekezdésében kikért" felhatalmazás alapján további könnyítésképen feltétlenül vámmentes és könnyen felismerhető tömegáruknál (pl. szón, fö3j[l, szalma stb.) el fogja ejteni. A 40. §. a tulajdonkópeni árubevallásról szól. Ennek természetét ós jelentőségét a jelen megokolás már fennebb ismertette. Az előadottak kiegészítésekóp e helyütt még csak a következőket kell elmondani : Az árut az ügyfélnek rendszerint írásban, az előírt nyomtatványon kell bevallania, de bizonyos esetekben bevallhatja azt szóbelileg is. A bevallási kényszer mindenesetre bizonyos terhet ró az ügyfélre ; terhes ez a kényszer részint azért, mert munkával jár, de főleg amiattimért a bevallás az ügyféllel szemben büntetőjogi felelősséget állapít meg. A vámigazgatás mindazonáltal nem mondhat le a bevallási kényszer további fenntartásáról. Ennek feladása azt jelentené, hogy mindazt a munkát, amit most az ügyfél végez az árubevallással kapcsolatban, legnagyobb részében a vámtisztviselőnek kellene teljesítenie, ami a tisztviselői létszám nagymérvű szaporítását vonná maga után. Az eddigi rendszer fenntartása mellett szól még az is, hogy az ügyfél a legtöbb esetben pontosan tudja, hogy mit tartalmaz a részére érkezett küldemény, míg a vámtisztviselő sok esetben csak a legalaposabb vizsgálat alapján tudná a részletes adatokat megállapítani, ami az eljárást nagyon megnehezítené ós ezáltal a forgalom gyors lebonyolítását nagyban hátráltatná. A bevallási kényszer terheit a javaslat azzal igyekszik csökkenteni, hogy az eddiginél tágabb teret biztosít a szóbeli bevallás lehetőségének, * amely esetben az ügyfélnek csak a legszükségesebb adatokat kell bejelentenie,
