Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 71 fontosabb vámhivatalok ily módon történő kifejlesztésének végrehajtása után újabb megfontolás tárgya lesz, vájjon a Vámtörvény szövegének novelláris úton történő módosításával nem kellene-e — úgy, amint ez Ausztriában és a Német«Birodalomban bevált — az ekkép kifejlesztett, fontosabb, vidéki fővámhivatalok számára bizonyos területi körzeteket megállapítani és az ezen belül működő kisebb vámhivatalokat, a pénzügyigazgatóságok vámigazgatási hatáskörének teljes megszüntetésével, szakszerű és-igazgatási szempontból ezeknek alárendelni. A 13. §. többi rendelkezései, valamint a 14. §.-ban foglaltak megfelelnek a mai jogállapotnak ; ezeket részben a teljesség kedvéért, részben azért vettem fel a javaslatba, hogy a törvényhozás ezeket megerősítse. Magyarázatképen még csak azt kívánom megjegyezni, hogy a vámhivataloknak a vámtartozás beszedésére vonatkozó hatáskörét illetőleg a 13. §. első bekezdésében foglalt az a megszorítás, hogy a vámtartozás beszedése csak annyiban tartozik a vámhivatalok hatáskörébe, »amennyiben külön rendeletek máskép nem intézkednek«, arra céloz, hogy egyrészt az állami pénzkezelésnek a jegy kibocsátó intézetnél összpontosítása következtében célszerűnek mutatkozhatik az iránt intézkedni, hogy egyes nagyobb vámadósok — főleg hitelezett— vámtartozásaikat közvetlenül a jegykibocsátó intézetnél fizessék be, másrészt arra, hogy vasúti és hajóállomásokon, stb. levő egyes vámhivatalok (vámhivatali kirendeltségek), legalább átmenetileg, nem teljesítenek pénztári szolgálatot, hanem helyettük az illető szállító-, stb. intézet pénztára szedi' be a vámokat. , A 15. §. a vámőrségről szól. A külön vámőrséget az 1920 : I. t.-c. 10. §.-ában kapott felhatalmazás alapján a minisztérium az 1921. évi augusztus 25-én 6.200/M. E. sz. a. kiadott rendelettel szervezte. Ez a szervezés két szempontból mutatkozott szükségesnek : az egyik abból a fokozott jelentőség bői indult ki, amelyet a vámügynek általában Magyarország területi és kereskedelempolitikai helyzetének átalakulása következtében tulajdonítani kell, amihez hozzájárult egyrészt az új vámhatárok nyitott és nehezen ellenőrizhető jellege, másrészt az a megfontolás, hogy a vámügy különleges jellegénél fogva a vámhatár őrzését és a vámhivatali segédszolgálat ellátását igazán megfelelően csak erre a célra kiképzett, külön őrtestület végezheti; a másik szempont az volt, hogy az ország határán a különböző érdekekből szükségesnek mutatkozó őrzési és ellenőrzési szolgálatot csak egyféle közeg teljesítse, amit a takarékoskodás a személyzettel és az ezzel járó költségkímélés szorosan vett pénzügyi érdekein kívül az egységes vezetéssel és egyöntetű szolgálatteljesítéssel, valamint a közönségnek fölösleges zaklatásoktól megkímélósével egybekötött általános érdekek is kívánatossá tettek. A vámőrségről ugyan már van törvényünk, az 1922 : VIII. t.-c, egyike azoknak, amelyeket a szövetséges és társult hatalmak a trianoni békeszerződésből kifolyólag reánk kényszerítettek oly célból, hogy a Magyarország rendelkezésére álló fegyveres erőt a trianoni békeszerződésben kikötött minimális mértékre korlátozzák. Ez a törvény azonban nem rendelkezik a vámőrség, feladatairól, sem az ennek tagjait megillető szolgálati jogosítványokról, sem a vámőrség szervezése szempontjából szükséges részletesebb intézkedések iránti hatáskörről, sem végül a vámőrség tagjainak helyzetéről a büntető és a polgári perrendtartás szempontjából, úgy, hogy e tekintetben ma is még a minisztériumnak a fennebb említett 6.200/M. E. sz. a. kiadott szükségrendelete áll érvényben. Ezt a törvényességi hiányt pótolja a jelen