Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

72 480. szám. javaslat, amidőn a 15. §.-ban megállapítja a vámőrség hivatását, megadja a pénzügyminiszternek a felhatalmazást a vámőrség szervezésének az érdekelt miniszterekkel egyetértve történő kiépítésére és végül — a vámőrség szervezésénél egyáltalában mintául szolgált csendőrség helyzetének megfelelő módon — szabályozza a vámőrség tagjainak jogi állását büntető- és magánjogi peres ügyekben; a javaslat továbbá a II. Rész II. Fejezetében, a 21—25. §.-okban, megszabja a vámőrség tagjait a vámjövedék terén megillető szolgálati jogosítványokat. A 16. §. olyan elvet foglal tételes rendelkezésbe, amelyet a vámigazgatás ugyan eddig is szem előtt tartott, amelynek törvényben kimondása azonban hivatva van a közönséget biztosítani arról, hogy a vámigazgatás közegeinek hivatásszerű működése, amely szükségszerűen oly gyakran és oly behatóan korlátozza a. magánérdekek szabad érvényesítését, sohasem fog elfajulni fölösleges hatósági önkénykedéssé. A 17. §. első bekezdésének rendelkezése, amely a vámőrség szervezése következtében a vámszolgálatból egyébként kikapcsolt pénzügyőrség kötelességévé teszi a vámjövedéki kihágások felfedezését azokon a helyeken és azokban az esetekben, amelyek a vámőrség szolgálati körén kívül esnek, annak következtében vált szükségessé, hogy vámőrség csak közvetlenül a vámhatár mentén, az ország belsejében pedig mint segédszemélyzet csak a vámhivatalok mellett . működik, vámjövedéki kihágásokat azonban elég gyakran az ország belsejében akkor is szoktak megállapítani, amikor az árú már átment a szabadforgalomba. Ez a működés tehát, úgy, mint eddig, továbbra is a pénzügyőrség feladata lesz. A 17. §. második bekezdése a közhatósági szervezet egyes ágainak, azt az együttműködését kívánja biztosítani, amely az állami célok elérésére feltétlenül szükséges. A 18. §.-ban foglalt rendelkezések célja a forgalmat a lehetőségig egyszerűsíteni és gyorsítani és ezenkívül lehetővé tenni, hogy a legcsekélyebb számú vámigazgatási, illetőleg vámőrségi személyzet alkalmazása mellett is kellőképen biztosítható legyen a vámjövedék érdeke. A postaközegek közreműködését a vámigazgatás a vámszolgálat ellátásánál már eddig is igénybe vette. A munkamegtakarításnak fennebb említett elve kívánatossá teszi, hogy más nyilvános szállítóintézetek alkalmazottait, akik egyrészt saját ügykörükből kifolyólag a külforgalomban előforduló árúkkal foglalkoznak és másrészt már hivatásuknál fogva is a kellő megbízhatósággal rendelkeznek, ilyen szolgálatokra szintén igénybe lehessen venni. A szóban lévő közegek megbízhatóságának hatásosabb biztosítása érdekében a javaslat kötelezi a vámigazgatást, hogy ezek közül az alkalmazottak közül azoktól, akik nem az állam szolgálatában állanak, esküt vagy fogadalmat vegyen ki. A 18. §. a vámjövedék biztonsága érdekében arra kötelezi a szállító intézeteket és vállalatokat, hogy az olyan alkalmazottaikat, akik a vámjövedék szempontjából megbízhatlanoknak bizonyultak, a központi vámigazgatóság kívánságára a külföldi árúforgalom körüli szolgálatból kizárják. Viszont azonban a javaslat a szállító intézetek és vállalatok közegeit, akiket a vámigazgatás a vámszolgálatnál igénybe vesz, ebben a működési körükben közhivatalnoki jelleggel ruházza fel. II. Fejezet. Szolgálati jogosítványok. A 19. §. törvényes alapot ad azoknak a feltóteleknek ellenőrzésére, amelyek mellett a vámhatóság a vámtörvényben vagy a vámtarifában foglalt