Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
62 480. szám. felelő, de emejlett a forgalom igényeit is kielégítő jogszabályokat tartalmazzon. A javaslat továbbá arra törekszik, bogy ezeket a jogszabályokat szigorú rendszerbe foglalva adja elő. A javaslat teljesen -elkülöníti az alaki jog körébe tartozó szabályokat az anyagi jogi rendelkezéseket tartalmazóktól. A javaslat egy-egy »Rész«-ében vagy csak anyagi, vagy csak alaki jogi rendelkezések vannak. Az egyes »Kész«-ekén belül logikus egymásutánban tárgyalja a javaslat az azokba tartozó joganyagot. A javaslat emellett az egyes rendelkezéseknek minél szabatosabb, minden kétséget a lehetőségig kizáró szövegezést igyekszik adni. A javaslat szerkesztésénél egyik legfőbb törekvés arra irányult, hogy a reform, amelyet a javaslat képvisel, a meglevő állapotot, amelyre a gazdasági élet az eddigi szabályok érvénye alatt berendezkedett, lehetőleg kevéssé zavarja meg. Tudjuk, hogy a gazdasági élet mennyire érzékeny a kívülről jövő erőszakos beavatkozások iránt és szem előtt kell tartani azt is, hogy éppen a mi gazdasági életünk az utóbbi években mennyi és mekkora ily megrázkódtatásnak volt kitéve. Ezért a javaslat törvényerőre emelkedésétől nem lehet, de nem is kell várni valami gyökeres változást az ezen a téren kialakult viszonyokban. A javaslat célja első sorban megteremteni ezen a téren a fentiek szerint most hiányzó jogbiztonságot, továbbá az elvek felállítása útján biztosítani a jogfejlődés egyöntetűségét és rendszerességét. A javaslat tehát inkább keret, amelyet a rendeleti úton történő jogfejlesztés lesz hivatva kitölteni. A vámjog szabályozásáról szóló törvénynek ez a keretszerű jellege azért is szükséges, mert rendelkezései legközvetlenebbül érintik a gazdasági életet, ez pedig gyorsan fejlődik, gyorsan támaszt új igényeket a nemzetközi áruforgalom állami szabályozásával szemben, oly igényeket, amelyek kielégítésétől gyorsan múló konjunktúrák kihasználásának lehetősége függ. Ezeknek az igényeknek kielégítését gyakran nem lehet függővé tenni a törvényhozás gépezetének mozgásba hozatalától. De viszont ebből nem következik az, hogy az ezen a téren irányadó elveknek törvénybe iktatása mellőzhető. A gazdasági életbe, a polgárok magánjogaiba oly közvetlenül és oly mélyen belenyúló jogszabályokról van szó, hogy ezen a téren a törvényhozásnak kell megvonnia a kormányzati tevékenység határait é§ irányát. Tekintettel a nemzetközi áruforgalomban érvényesülő gazdasági életnek a fentiekben érintett, az ország gazdasági fejlődése szempontjából oly fontos igényeire, a javaslat a forgalomnak akkora szabadságát igyekszik biztosítani, amilyen csak lehetséges, anélkül, hogy azok a közérdekek, amelyeket a vámok képviselnek, komolyabb veszélyeztetésnek lennének kitéve. A javaslat szerkesztésénél ebben a tekintetben különösen szem előtt állott Magyarországnak gazdasági-földrajzi helyzete, amelynél fogva az országnak eleve is, de területének a világháború gyászos kimenetele folytán bekövetkezett megcsonkítása óta az eddiginél is még nagyobb mértékben, a Nyugat és a Kelet gazdasági forgalma közvetítőjének a szerepe jutott. A javaslat tekintetbe veszi továbbá azt is, hogy az ország területének megcsonkítása következtében több olyan termelési folyamatot, amelyet azelőtt a nyersanyag kitermelésétől egészen a készáru előállításáig az ország területén belül lehetett elvégezni, most csak a nemzetközi áruforgalom igénybevételével lehet végrehajtani. Mindezekre tekintettel a javaslat megnyitja a lehetőségét annak, hogy az áruátvitelt, közbenső beraktározással és kikészítéssel is, továbbá külföldi anyagoknak az újbóli kivitel fentartásával az országban történő kikészítését,
