Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

52 480. szám. 154. §. A törvény nem tudása. Amennyiben a jelen törvény egyes rendelkezéseiből más nem tűnik ki, a jelen törvénynek, a vámtarifának, az ezek végrehajtása tárgyában ki­adott, úgyszintén a behozatali, kivi- , teli és átviteli tilalmakra vonatkozó rendeleteknek nem tudása a büntet­hetőséget nem zárja ki. 155. §. Halmazat. Ha vám jövedéki kihágást más tör­vény szerint büntetés alá eső cse­lekménnyel együtt követnek el, a különböző törvényekben meghatáro­zott büntetéseket külön-külön kell alkalmazni. Ha vámmentes, de behozatali, ki­viteli vagy átviteli tilalom alatt álló árú vagy valamely államegyedárá­sági tárgy csempészete, illetve az ezzel kapcsolatos orgazdaság vagy bűnpártolás egyúttal más törvény alá is esik, csak a súlyosabb bünte­tést megállapító törvényt kell alkal­mazni. A jelen törvénynek az el­kobzásra (159. §.), a dologi szavatos­ságra (161. §.), a harmadik szemé­lyek szavatosságára (157. §.) és a szigorított vámjövedéki felügyeletre (168. §.) vonatkozó rendelkezései azonban ebben az esetben is érvé­nyesek. Ha valamely cselekmény a jelen • törvénynek több büntető rendelke­zését sérti, ezek közül azt kell alkal­mazni, amely a legsúlyosabb bün­tetést, a büntetési nemek különböző­sége esetében pedig a legsúlyosabb büntetési nemet állapítja meg. Nem lehet alkalmazni azonban a büntetés­nek alacsonyabb mértókét, sem eny­hébb büntetési nemet, mint amilyent , a cselekményre alkalmazható többi büntető rendelkezés megszab. Az el­kobzásra és a harmadik személyek szavatosságára vonatkozó szabályo­kat akkor is alkalmazni kell, ha azoknak a cselekményre alkalmaz­ható rendelkezései közül csak egyik­nek értelmében van is helyük. Ha ugyanaz a személy több önálló Vámjövedéki kihágást követett el, a pénzbüntetést minden egyes vám­jövedéki kihágás miatt külön kell megállpítani. Ha több eset miatt kellene fogházbüntetést alkalmazni, összbüntetóst kell kiszabni, s evégből a legsúlyosabb cselekményre kisza­bott fogházbüntetést egy évvel fel lehet emelni. Az elkobzást, illetve harmadik személyek szavatosságát abban az esetben is meg kell álla­pítani, ha ennek csnk az egyik bünte­tő rendelkezés értelmében van is helye. 156. §. Pénzbüntetés és pénzbírság. A pénzbüntetés és pénzbírság leg­kisebb összege két korona. Ha az árú értékét vagy az árú után járó vámtartozást megközelítő­leg sem lehet megállapítani, a bíróság tízezer koronáig terjedhető pénzbün­tetést szabhat ki. A pénzbüntetés behajthatatlansága esetére fogházbüntetést kell kiszabni, még pedig két koronától húsz koro­náig terjedhető összeg helyett egy­egy • napi fogházat. Ez a fogház­büntetés halmazat esetében sem halad­hat meg két évet. A jelen törvényben összegszerűen meghatározott pénzbüntetések és pénzbírságok összegeit aranykoroná­ban kell érteni. A pénzügyminiszter időről-időre rendelettel állapítja meg, hogy a törvényes fizetési eszköznek milyen Összege felel meg egy arany­koronának. Az átszámítás tekinteté­ben az az időpont irányadó, amikor a pénzbüntetést lefizetik vagy be­hajtják. Az 1878. V. t.-c. 92. §.-át vám­jövedéki kihágások eseteiben is alkal­mazni lehet, de a pénzbüntetést ilyenkor sem lehet a jelen törvény­ben az egyes kihágásokra megállapí­tott legkisebb mértéken alul kiszabni. A pénzbírságot behajthatatlanság esetében sem lehet szabadságvesztés­büntetésre átváltoztatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom