Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
16 480. szám. vámeljárás alá vegye a vámhivatal az árát ; l) az írásbeli árúbevallás benyújtásának keltét és a kiállító aláírását. A termelő és kereskedelmi "származási, illetve a rendeltetési országra vonatkozó adatokat kívánatra hitelt érdemlően igazolni kell. Amennyiben ez iránt a jelen törvény maga nem rendelkezik, a pénzügyminiszter bizonyos esetek tekintetében a felsorolt egyik vagy másik adat mellőzését megengedheti. Az írásbeli árúbevallás külső kellékeit a pénzügyminiszter állapítja meg. 44. §. A szóbeli árúbevallás kellékei. A szóbeli árúbevallásnál indítványozni kell, hogy a vámhivatal az árút mely vámeljárásnak vesse alá. Azonkívül módot kell nyújtani arra, hogy a vámhivatal a benyújtott kísérőokmányokból vagy az ügyfél bemondásából megállapíthassa : a) a behozatalnál : a küldő nevét és lakóhelyét, továbbá az átvevő nevét és pontos címét ; b) a kivitelnél: a küldő nevét és pontos címét, továbbá az átvevő nevét és lakóhelyét; c) csomagolt árúknál a csomagok darabszámát és nemét ; d) az árú nemét a kereskedelmi megnevezés szerint és az árú mennyiségét ; e) a termelő és kereskedelmi származási országot; kivitelnél a rendeltetési országot. 45. §. Segédeszközök az árú bevallásánál. Az ügyfél az árú bevallása előtt az árú súlyát, méretét, darabszámát, nemét és minőségét hivatalos felügyelet mellett megállapíthatja és ehhez a vámhivatali mérlegeket, súlyokat, mértékeket és meglévő egyéb vámhivatali készségeket és eszközöket használhatja, ha ez megtörténhetik anélkül, hogy ez által az árú változást szenvedne ós a vámszolgálat megzavartatnék. Az ügyfél szavatol a használt tárgyak megront gálásáért és elvesztéseért. 46. §. Az árúbevallás helyesbítése. Az ügyfél az írásbeli és szóbeli árúbevallást mindaddig helyesbítheti, , amíg a vámhivatali vizsgálat meg nem kezdődött. 47. §, Az ügyfél joga a vámeljárás irányítására. Az ügyfél a vámárunak a vámhatáron át történt beszállítása után is anaak tetszés szerinti gazdasági rendeltetést adhat és ezzel elhatározó befolyást gyakorolhat arra, hogy árúja után vámfizetési kötelezettség keletkezik-e vagy sem. Az ügyfél ezt a jogát a jelen törvénnyel megállapított vámeljárások valamelyikének igénybevétele útján gyakorolja s ezek közt szabadon választhat, sőt amennyiben ez a választott vámeljárás természetével nem ellenkezik, egymásután több eljárási módot is igénybe vehet. A vámhivatal a vámeljárást vámkezelés útján hajtja végre. A vámhivatal az ügyfélnek a vámeljárási mód megjelölésére vonatkozó indítványához alkalmazkodni köteles. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre : a) ha az ügyfél olyan indítványt tesz, amely végre nem hajtható (50. §.), b) ha olyan körülmények állottak be, amelyek folytán a vámárú azonossága kétségessé vált, c) ha az illető áru tekintetében a jelen törvény 164—167. és 171—173. §-aiban meghatározott jövedéki kihágás fordult elő. Ezekben az esetekben, valamint indítvány hiánya esetében is, a vámhivatal az eset körülményeihez képest megfelelőnek mutatkozó vámeljárást hivatalból foganatosítja.
