Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
480. szám, 179 A Btk. 62. §.-ában foglalt szabályhoz hasonlóan rendelkezik a 160. §. az áru elkobzásáról abban a.z esetben, ha csempészet miatt senkit sem lehet elítélni, azonban a csempészet elkövetése kétségtelen. Ilyen eset lehet pl.,, ha a tettenórt csempésznek sikerül elmenekülnie a csempészett áru hátrahagyásával. Ha a csempészet elkövetése perrendszerűen nem bizonyítható ugyan minden kétséget kizáró módon,, de a körülmények azt az alapos gyanút keltik, hogy a határkerületben vagy pedig külföldről jövő vagy küllőidre menő járóművön talált áruval csempészetet követtek el vagy csempészetet szándékoltak elkövetni: szintén elkobzásnak van helye a 160. §. második bekezdése értelmében Ez a rendelkezés nem zárja ki a találásra vonatkozó magánjogi szabálynak érvényesülését, mely szerint az elvesztő törvényes határidőn belül igazolhatja, hogy a talált áru az ő tulajdona. A jelentkező természetesen kiteszi magát a jövedéki büntető eljárásnak, melynek során tisztázható lesz az a kérdés, forog-e fenn csempészet. Ezért a gyakorlatban csak kivételes lesz az elvesztő utólagos fellépésének esete, mert a határkerületben talált gyanús tárgyaknál rendszerint fedni fogja a való tényállást a csempészet gyanúja, a csempész pedig őrizkedni fog a jelentkezéstől. A központi vámigazgatóságnak az önállóan alkalmazott elkobzás kimondására feljogosítását az intézménynek túlnyomóan csak vagyoni jelentősége és az eljárás egyszerűsítésének szempontja indokolja. A vámokhoz fűződő közérdekek biztosítása céljából létesíti a javaslat a dologi szavatosság intézményét (161. §.), amely akkor érvényesül, ha az árut nem kobozzák el, akár azért, mert elkobzásnak az illető vámjövedéki kihágás miatt egyáltalában nincs helye, akár azért, mert az elkobzást az adott esetben egyéb okból nem alkalmazzák. Ha az áru az elítéltnek vagy a 157. §. értelmében felelős személynek a tulajdona, minden körülmények között szavatol a pénzbüntetésért és a bűnügyi költségekért. Ha az áru nem a most említett személyek egyikének tulajdona, dologi szavatosságnak nincs helye abban az esetben, ha a bíróság az elkobzást hetyettesítő pénzbüntetést szabott ki. Az ugyanis, akinek árujával Vámjövedéki kihágást követnek el anélkül, hogy az ő személye a vám jövedéki kihágással bárminő vonatkozásba volna hozható, nem köteles az elkobzást tűrni, ezért a következetesség azt kívánja, hogy az ilyen személy tulajdonát tevő árut a vámjövedéki kihágás miatt kiszabott pénzbüntetés és bűnügyi költség fedezése végett se lehessen dologi szavatosság címén igénybevenni. Ha a javaslat elkobzást nem engedne ugyan, azonban a dologi szavatosságot érvényesülni engedné ilyenkor is, lényegében kerülő úton az elkobzással rendszerint egy jelentőségű intézményt rendszeresítene olyan esetekben is, amikor pedig a javaslat kifejezett rendelkezése szerint elkobzásnak nincs helye. Már pedig amikor a méltányosság nem engedi meg az áru elkobzását, nem engedheti meg az igénybevételt sem a dologi szavatosság alapján. A dologi szavatosság érvényesülése esetében ugyanisáru tulajdonosa vagy köteles megfizetni a pénzbüntetést ós a bűnügyi költséget, vagy kénytelen árujának értékesítését tűrni; arra rendszerint nem számíthat, hogy a vámjövedéki kihágás elkövetőjétől kártérítéshez jut, de különösen külföldi tulajdonos gyakran nem is szerezhetne tudomást az árunak dologi szavatosság címén történő igénybevételéről. A dologi szavatosság nemcsak az árut terheli, hanem az áru szállítására, begöngyölésére, vagy a kihágás palástolására használt és a cselekmény elkövetésekor feltartóztatott tárgyakat is, ha lefoglalták^ vagy őrizetbe vették ezeket. Ugyanaz az [ok, amelyen a dologi szavatosság intézménye általában nyugszik, érvényes ezekre a tárgyakra is. A második bekezdésben említett tárgyakat nem terheli a dologi szavatosság, 23*
