Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

180 480. szám. ha megállapítható, hogy sem az elítéltnek, sem felelősséggel tartozó más személynek nem tulajdonai s a tulajdonos a kihágásban nem részes, arra vonatkozóan nem bűnpártoló, sem a kihágásból hasznot nem húzott, valamint egyéb esetekben sem terheli akkor, ha a dologi szavatosság érvényesítése aránytalanul súlyos intézkedést jelentene. Ezeket a kivételeket a méltányosság szempontja okolja meg. A 161. §. utolsó bekezdése a vámtörvény céljának megfelelően határozza meg azt a sorrendet, amely szerint a dologi szavatosság alapján beszedett összeget az államkincstár különböző címeken előállott követeléseinek kielégítésére fel kell használni. Egyáltalában nem esnek dologi szavatosság alá a nyilvános szállítóintézetek tulajdonában levő szállítóeszközök. Ezt a kivételt a közérdek okolja meg, amelynek szempontjából nagyobb fontossága van a nyilvános szállítóintézetek akadálytalan működésének, mint egyes vámjövedéki kihágások miatt kiszabott pénzbüntetések és bűnügyi költségek biztosításának. De fölösleges is volna ezeket a vállalatokat dologi szavatossággal is terhelni, amikor vagyonuk ós különleges helyzetük önmagában is elegendő biztosítéka az alkalmazottaikért őket terhelő felelősség érvényesülésének. A 162. §. azt a különben önként érthető szabályt állítja fel, hogy a vám meghatározását és a vámfizetés kötelezettségét a bűnvádi eljárás nem érinti. A bűnvádi eljárás elévülésének határidejét a 163. §. három évben, a kiszabott büntetés végrehajtásának elévülési idejét pedig öt évben állapítja meg, tehát olyan tartamban, mint a Btk. 106. §. utolsó bekezdése és 148. §. utolsó bekezdése a vétségekre vonatkozóan. A Kbtk.-től való ezt az eltérést a vámjövedéki kihágások hatályos üldözéséhez fűződő érdek követeli. Az elévülés félbeszakítására és nyugvására vonatkozóan a 149. §-ban ós a Kbtk. 12. §-ában foglalt utalás értelmében a Btk. 108., 109. és 124. §-ának rendelkezései irányadók. A szabálytalanságokat illetően — csekélyebb jelentőségükhöz képest — annyiban tesz kivételt a javaslat, hogy az eljárás megindításának elévülési idejét nem három, hanem csak egy éVben szabja meg. II. Fejezet. Vámjövedéki kihágások, A 164. §. a behozatali, kiviteli vagy átviteli tilalommal sújtott áruk csempészetében álló kihágás tényálladókát határozza meg. Közömbös, hogy a tilalmat milyen érdekből bocsátották ki. Az elkövetési cselekmény az árunak a vámhatáron át való juttatása, illetve a behozatali tilalom alatt álló, de az utalási, raktározási vagy előjegyzési eljárásban a vámterületre beengedett árunak szabad forgalomba hozatala vagy a kiviteli tilalom alatt álló, de a visszautalójegyes vagy előjegyzési eljárásban külföldre kiengedett, akár vámköteles, akár vámmentes árúnak a vámterületre vissza nem hozása. Tekintve azonban, hogy az előjegyzési eljárás egyes eseteiben (1. a 85. §. utolsóelőtti bekezdését) a kiviteli előjegyzési eljárásból kifolyólag külföldről behozott árunak nem kell anyagilag azonosnak lennie a kivitt áruval, sőt a behozatali jegyes eljárásnál (86. §. utolsó bekezdés) a két áru nem is lehet azonos, hanem a behozott áru a kivittet helyettesíti: a büntetés alá eső tényáiladék meghatározásánál erre a körülményre is tekintettel kellett lenni. A büntetés elsősorban fogházbüntetés, mert — különösen a még mindig és előreláthatólag még huzamosabb ideig többé-kevésbbá rendkívüli viszonyok között — a puszta vagyoni büntetés nem mutatkozik elegendőnek. A fogházbüntetés mellett minden esetben pénzbüntetést is kell alkalmazni. Az árut minden