Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

178 48®. szám. ettől számítódik az elkobzás kimondása esetében az áru tulajdonának az államkincstárra való átszállása. (159. §.) Ha a lefoglalás után harmadik személy jogot szerez az árura, ezt a jogot az elkobzás bírói kimondása megszünteti. Ilyen jog rendszerint a zálogjog, s a dolog kiadá*sára irányuló kötelmi jogok is ide számíthatók. Ez a rendelkezés a szóbeli lefoglalás esetein kívül is gyakran kerülhet alkalmazásra, harmadik személyek jogainak megszerzéséhez ugyanis nem szükséges minden esetben a testi átadás. A 159. §. második bekezdése ugyanazt a rendelkezést tartalmazza arra az esetre, ha az elkobzást nem lehet foganatosítani, mint amily rendelkezést a 165. §. második bekezdése foglal magában arra az esetre, ha az elkobzás ki nem mondható vagy mellőzhető. Ez a szabály elejét törekszik venni a lefoglalt áru elidegenítésének. Ha az elkobzást nem alkalmazzák, az- áru értékének megfelelő összegű pénzbüntetést kell kiszabni. Ha a csempészet miatt csak egy személyt ítél el a bíróság, ez a személy viseli az elkobzást helyettesítő pénzbüntetés egész összegét. Ha több személyt ítélnek el ugyanarra a csempészetre vonatkozóan (mint tettest, bűnrészest, orgazdát, bűnpártolót), gondoskodni kell olyan rendelkezésről, amely meghatározza, hogy az elítéltek közül ki milyen arányban köteles viselni az elkobzást helyettesítő pénzbüntetést. Kétségtelen ugyanis, hogy az elkobzást helyettesítő pénzbüntetés a 159. §. második bekezdése és a 165. §. utolsó bekezdése értelmében egyaránt csak az áru értékének egyszeres összegében állhat. A 159. §. az elkobzást helyettesítő pénzbüntetés viselésére vonatkozó felelősség aránya tekintetében nem tesz különbséget az elítélt személy büntetőjogi felelősségének jogalapja szerint, hanem az elkobzást helyettesítő pénzbüntetésért való felelősséget az elítéltekre kiszabott egyéb pénzbüntetések Összegének arányában osztja meg. Következetes ugyanis, hog}?' a pénzbüntetések aránya ugyanaz maradjon. Megeshetik azonban, hogy ugyanazon csempészet miatt az egyik terheltet előbb ítélik el, mint a másikat. Ha a korábban ítélkező bíróság tudja is, hogy a csempészet körül az ítélkezése alatt álló terhelten kívül mást is terhel büntetőjogi felelősség, azt nem tudhatja, hogy az utóbbi személynek ebbeli felelőssége érvényesülni fog-e valóban, nem veheti tehát figyelembe, hogy az elkobzást helyettesítő pénzbüntetés egy részét elvileg másnak kell viselnie. A javaslat ezért azt a szabályt állítja fel, hogy ilyen esetben az elkobzást helyettesítő egész pénzbüntetést azok viselik, akiket a bíróságnak módjában van elítélnie. Ha. később másokat is elítélnek ugyanazért a csempészetért, az utóbb ítélkező bíróság az elkobzás helyébe lépő pénzbüntetést most már úgy köteles felosztani, hogy a korábban elítéltekre kiszabott egyéb pénzbüntetéseket is figyelembe veszi és ehhez képest az utóbb elítélteket a reájuk, valamint a korábbi ítélettel már bűnösnek kimondott személyekre kiszabott pénzbüntetések arányában sújtja s ehhez képest a korábban elítéltekre az elkobzás helyett kiszabott pénzbüntetést megfelelő mértékben leszállítja. Az újabb felosztás azonban csak abban az esetben alkalmazható, ha a korábban meghozott ítéletben megszabott pénzbüntetést még nem hajtották végre, sem az el nem évült, sem kegyelem útján nem engedték el. Nem volna ugyanis megengedhető a most említett módok valamelyikén végleg lezárt jogállapotnak utólagos megbolygatása. A javaslat nem intézkedik arról, milyen módon vesz részt a korábban elítélt az újabb felosztási eljárásban ; ennek meghatározása végett szükség lesz a jövedéki kihágások eseteiben érvényes büntető bírósági eljárás szabályainak megállapítása tárgyában kibocsátott 800/1916. I. M. számú rendelet (P. K. Í916. évi 10. sz.) kiegészítésére.