Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 175 p. o. azokra a tilalmakra is, amelyeknek megszegése a cselekményt csempészetté minősíti, vagy a 166. §. esetében jogosulatlanul megszerzett vámelőnyre is. Csak akkor lehet tehát szó szándékos elkövetésről, ha a tettes tudta, hogy a tilalom fennáll, vagy tudta, hogy a vámelőny őt meg nem illeti. Ily tudat hiányában csak enyhébb megítélés alá eső bűncselekményt lehet megállapítani, p. o. a vámjövedéki felügyelet megnehezítését, a vám veszélyeztetését, vagy esetleg csupán szabálytalanságot. Ahol ugyanis a vámtörvény büntető rendelkezései a büntethetőséghez szándékot nem kívánnak, ott a büntethetőségnek — eltérő rendelkezés hiányában — a 154. §. értelmében egyáltalán nem akadálya az, hogy a tettes vagy részes nem ismerte a vámtörvénynek vagy egyéb vámjogi közigazgatási szabálynak megszegett rendelkezését Ehhez képest a javaslat 154. §.-a a Btk. 82. §.-ának második bekezdésében foglalt szabály alkalmazását a nembüntetőjogi szabályok nemtudása tekintetében csak azokra az esetekre korlátozza, amikor nem vámjogi közigazgatási szabálynak, hanem egyéb nembüntetőjogi rendelkezésnek nemtudásáról van szó. Arra az esetre, ha vámjövedéki kihágást más bűncselekménnyel együtt követnek el, a 155. §. fentartja a mai jogállapotot, amely szerint a vámjövedéki kihágást önállóan kell elbírálni, tekintet nélkül a vele együtt elkövetett egyéb bűncselekményekre. Eldöntetlenül hagyva azt az elméleti kérdést, vájjon a vámjövedéki kihágás a jogellenességnek olyan különös faja-e, hogy elvileg sem lehet szó a halmazatra és különösen az összbüutetés alakítására vonatkozó szabályok alkalmazásáról olyankor, ha a vámjövedéki kihágást más bűncselekménnyel együtt követték el: tételes akadályai is vannak jogrendszerünkben annak, hogy a vámjövedéki kihágást más bűncselekménnyel együtt bírálják el. A pénzügyi bíráskodást ugyanis az 1871:LXVI. t.-c, illetőleg az 1873 : XXXIX. t.-c. alapján erre felhatalmazott egyes törvényszékek gyakorolják, a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896 : XXXIII. t.-c. 20. §-a pedig megtiltja, hogy a jövedéki kihágási ügyeket összefüggés okából az illetékes hatóságtól elvonják. A vámjövedéki kihágás önállóságát csak abban az esetben nem tartja fenn feltétlenül a javaslat, ha vámmentes, de behozatali, kiviteli vagy átviteli tilalom alatt álló vagy valamely államegyedárusági tárgy csempészete, illetve az ezzel kapcsolatos orgazdaság vagy bűnpártolás egyúttal más törvény alá is esik. Ilyen esetben ugyanis nem lehet szó több bűncselekményről, hanem csak ugyanazon bűncselekménynek többféle minősítéséről. Ehhez képest ilyenkor indokolatlan lenne két büntetésnek alkalmazása Gondoskodik azonban a javaslat arról, hogy a vámtörvény értelmében alkalmazandó különleges rendelkezések a szóbanlevő esetben is feltétlenül alkalmazásra kerüljenek, akkor is há a cselekmény miatt nem a jövedéki büntető bíróság, hanem a rendes bíróság jár el. Ha vámjövedéki kihágások állnak egymással halmazatban, nincs akadálya annak, hogy a Btk.-nek a halmazatról szóló rendelkezései alkalmazást nyerjenek. A tervezet 155. §. 3. bekezdése az eszmei halmazat eseteiről rendelkezik, lényegében a Btk. 95. §-ával egyezően, de annak rendelkezését kiegészítve az eszmei halmazat lényegéből folyó annak az elvnek a . felállításával, hogy a büntetés semmi tekintetben sem lehet enyhébb, mintha az eszmei halmazatbán álló vámjövedéki kihágásokat külön-külön önállóan követték volna el. A 155. §. utolsó bekezdése az anyagi halmazat esetében kijáró büntetésről rendelkezik a Btk. 96 , 102. és 103. §-ának szellemében. Az összbüntetés tartamának legmagasabb mértékét a tervezet a Btk. 97. §-ával egyezően állapítja meg, mert a javaslatban megszabott