Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 173 szóló büntetőtörvénykönyv. A vámjövedék büntetőjogi védelmének minél szélesebb körben való hatályosulását célozza a javaslat azzal is, hogy bünteti a vámjövedóki kihágásban nem részes azokat a személyeket, akik a vámjövedéki kihágás elkövetése után lépnek összeköttetésbe a tettessel avégből, hogy azt tettének gyümölcseihez juttassák, vagy tettének következményeitől megmentsék vagy hogy maguk részesüljenek a vámjövedéki kihágásból származó haszonban s nem bizonyítható rájuk, hogy már a vámjövedéki kihágás elkövetése előtt egyetértésben voltak a tettessel. I. Fejezet. Általános rendelkezések. A hatáskört a 148. §. oly módon szabályozza, hogy a szabálytalanságok kivételével az összes vámjövedéki kihágásokat a bíróság hatáskörébe utalja. Azt, hogy mely bíróságok vannak hívatva eljárni vámjövedéki kihágások eseteiben, a javaslat a 149. £-ában fpglalt utalás szerint az 1909 : XI. t.-c. IX. fejezete határozza meg. Ugyanez a fejezet foglalja magában a vámjövedéki kihágások eseteiben alkalmazásra kerülő bűnvádi eljárás keretében a vizsgálatra és annak megszüntetésére, valamint a perorvoslatra vonatkozóan érvényes szabályokat is, úgyszintén a felhatalmazást az eljárás részletes szabályainak rendelet útján történő megalkotására. Ehhez képest a jövedéki kihágások eseteiben érvényes büntetőbírósági eljárás szabályainak megállapítása tárgyában 1916. évi január hó 12-ón kibocsátott 800/1916. I. M. számú rendeletet — amennyiben a javaslat, különösen annak 22—25. §-a mást nem rendel — vámjövedéki kihágások eseteiben is alkalmazni kell. Ami a vámtörvény viszonyát a büntetőjog terén más törvényekhez illeti, a javaslat elvi álláspontja az, hogy vámjövedéki kihágások eseteiben az 1879 :XL. törvénycikkbe foglalt kihágási büntetőtörvény könyv (Kbtk.) általános rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezt az alapelvet azonban több ponton át kell törni. Elsősorban maga a javaslat tartalmaz olyan önálló rendelkezéseket-, amelyek lényegükben a büntetőtörvények általános részébe tartozó szabályok. Másodsorban a közadók kezeléséről szóló 1909 : XI. t.-c. állít fel eltérő szabályokat a Kbtk. általános részében foglalt egyes rendelkezésektől. Végül ki kell egészíteni a Kbtk. általános rendelkezéseit a Btk.-nek a kísérletről szóló szabályaival, mert a Kbtk. 28. §-ának második bekezdése - értelmében a kihágás kísérlete nem büntethető. A javaslatnak a Kbtk. általános szabályaitól többé-kevéshbó eltérő, hellyel-közzel lényegben a Kbtk. egyes általános szabályaival megegyező önálló rendelkezéseit főleg a 150., 152., 154., 155., 159. ós 163. §-ok tartalmazzák. A vámtörvény életbelépése előtt elkövetett vámjövedéki kihágások elbírálását illetőleg a 150. §. ugyanolyan szabályt állít fel, mint a Btk. 2. §-a. A javaslat 151. §-a büntetni rendeli a csempészet ós a vámmegrövidítós kísérletét is. Ennek külön kimondását a Kbtk. 26. §. második bekezdése teszi szükségessé, amelynek értelmében a kihágás kísérlete nem büntethető. A kísérlet büntethetőségének és annak megállapítása, hogy a kísérlet büntetése ugyanaz, mint a bevégzett cselekményé, a vámjövedók hatályosabb büntetőjogi védelmét és a gazdasági közérdekből szükséges szigorú érvényesülését célozza. A 151. §. 3. bekezdése értelmében a Btk. általános részének IV. fejezete határozza meg, mit kell kísérletnek tekinteni és mely esetekben nem büntethető a kísérlet. A 151. §. második bekezdése meghatározza, hogy a vámmegrövidítós kísérj léte esetében milyen összeget kell tekinteni a pénzbüntetés megszabásának