Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

172 480. szám. érdekeknek és az állam pénzügyi érdekeinek biztosításához szükséges szigor megvalósítása, a másik a lehető közeledés a büntetőjog elveihez, különösen az egyesek jogos érdekeinek megóvása végett. A két szempont közül természetesen a gazdasági és a pénzügyi érdekek szolgálata a döntő jelentőségű s összeütközés esetében a megoldás rendszerint ez érdekek javára történt. Ezen a körön belül azonban a javaslat igyekezett az összhangot megvalósítani a vámjövedéki kihágások eseteiben alkalmazásra kerülő büntető szabályok és az (általános) büntetőtörvények rendelkezései közt. Az alkalmazkodás a büntetőjogi elvekhez valósul meg annak a tételnek az érvényre juttatásában, hogy bűnösség nélkül nincs büntetés. A javaslat a büntethetőséghez vagy szándékosságot vagy gondatlanságot kíván. A bűnösséget a javaslat egy esetben sem vélelmezi: ez ellenkeznék a modern büntetőjog alapvető elveivel ós a jogérzettel. Nehogy azonban büntetlenül maradjon a tettes olyankor, amidőn egyes tények nyomatékosan ut'alnak bizonyos nagysúlyú vámjövedóki kihágások elkövetésére, de nem bizonyítható, hogy a tettest az ezeknek a kihágásoknak elkövetésére irányuló szándék vezette: a tervezet kisegítő tényálladókokat állít fel, amelyek lényegükben hasonlóak az említett súlyosabb megítélés alá eső vámjövedéki kihágások tónyálladókaihoz, de bizonyításuk könnyebb, mert büntethetőségükhöz gondatlanság is elegendő, ha pedig szándékosan követtettek el, a szándéknak csak egyes olyan tények tudásában kell állania, amely tényekre vonatkozóan a tudat az. esetek többségében könnyen kimutatható. Természetesen, ha a súlyosabban minősülő vámjövedéki kihágás tény áll adékához szükséges szándék bizonyítható, a kisegító tényálladékot magában foglaló vámjövedóki kihágás külön nem állapítható meg. A bűnösségi elv érvényesülésének teret engednek a gazdasági ós a pénzügyi érdek szempontjából megengedhető mértékig a javaslatnak a harmadik személyek felelősségéről (kezességről) és a dologi szavatosságról szóló rendelkezései is, amennyiben alkalmazhatóságuknak rendszerint feltétele, hogy az elkobzással, személyes felelősséggel vagy dologi szavatossággal terhelt harmadik személy— ha nem is szándékosan — vámjövedéki kihágás elkövetését megkönnyítő magatartást tanúsított vagy vámjövedéki kihágásból előnyhöz jutott. A közeledés a büntetőjogi elvekhez valósul meg abban is, hogy a javaslat szerint mindazokban a kérdésekben, amelyeket sem a javaslat, sem a közadók kezeléséről szóló 1909 : XI. t.-c. nem szabályoz, a büntetőtörvények általános rendelkezéseit kell alkalmazni. A gazdasági érdekeknek és az állam pénzügyi érdekeinek védelme szempontjából szükséges szigor érvényesül a javaslatnak azokban a rendelkezés sei ben, amelyek az áru elkobzását, a harmadik személyek felelősségét és a dologi szavatosságot egyes olyan esetekben is érvényesítik, amidőn az ezekkel a rendelkezésekkel sújtott személy a vámjövedéki kihágásnak sem tettese, sem részese. A szigor az alapgondolat a javaslat azoknak a szabályainak a felállításánál is, amelyek a pénzbüntetések mértékét meghatározzák és a vámjövedéki kihágások elkövetésének bizonyos módjai esetében szabadságvesztésbüntetés alkalmazását rendelik. Az élrettendő hatást célzó szigor szempontja kívánja meg azt is, hogy a javaslat a kísérletet és a részességet az általános büntetőjogi szabályoktól eltérően a bevégzett vámjövedéki kihágás miatt a tettesre alkalmazandó büntetéssel rendeli büntetni. A büntetőjogi védelem hatályosságát igyekszik fokozni a javaslat azzal is, hogy az elévülési határidőket hosszabb tartamban szabja meg, mint a kihágásokról