Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 169 V. Rész. Jogorvoslatok. A közigazgatási ügyekből kifolyólag felmerülő jogviták eldöntésére az ügyfelek rendelkezésére álló jogorvoslatokat általánosságban a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló 1901 : XX. t.-cikk I. fejezete szabályozza. Az ennek a törvénynek megokolásában foglaltak szerint azonban ennek a törvénynek rendelkezései nem terjednek ki azokra a jogorvoslatokra, amelyek révén a köztartozások kiszabása körül felmerülő vitás kérdéseket lehet felsőbb döntés

! alá bocsátani. Ezért, úgy, mint ez a többi köztartozásokra vonatkozó törvényeknél általában történik, a Vámtörvénybe is külön rendelkezéseket kellett felvenni, amelyek a vámtartozás kiszabásának helyessége körül a vámadós és a vámigazgatás közt támadó jogviták mikénti eldöntését szabályozzák. Ezeket a rendelkezéseket tartalmazza a 146. §. Hangsúlyoznom kell azonban itt is, hogy — amint ezt a 120. §.-hoz taitozó megokolásban már volt szerencsém említeni — a 146. §. rendelkezései csak azokra az esetekre vonatkoznak, amelyekben a vámtarifa és a vámkiszabásra iránytadó más jogszabályok helyes értelmezése vitás, míg azokban az esetekben, amikor a vámtartozás kiszabását végző közegek részéről kézzelfogható tévedés forog fenn a vámadós hátrányára, ennek helyreigazítását a vámadós a 120. §. alapján minden alakiság nélkül követelheti a vámigazgatástól, illetőleg ez az államkincstár kárára előfordult ilyen tévedés következtében mutatkozó különbözetnek rövid, záros határidő alatti befizetésére szintén minden alakiság nélkül felhívja a vámadóst és, ha ez ennek a felhívásnak kellő időben nem felel meg, a 139. §. szerint intézkedik a különbözet behajtása iránt. Ami már most a 146. §. tartalmát illeti, mindenekelőtt azt kívánom megjegyezni, hogy ez lényegileg megfelel annak a jogállapotnak, amelyet a most szóban levő kérdések eldöntését illetőleg az 1908: XII, t.-cikkel becikkelyezett, az 1907:LIII. t.-cikkbe foglalt magyar autonom vámtarifával tartalmilag azonos, osztrák-magyar szerződéses vámtarifa életbelépésével kapcsolatban, az 1906. június 24.-én 2.527. P. M. szám alatt a »Pénzügyi Közlöny« 1906. évi 19. számában közzétett »Utasítás« teremtett ós amely még ma is fennáll. A most szóban levő kérdéseknek ez a szabályozása ugyanis a gyakorlatban bevált, az érdekelt vámadósok ezt ismerik és ehhez többnyire alkalmazkodnak és így nem merült fel ok ennek megváltoztatására. A 146. §. az említett 1906. évi »Utasítás

«-ban foglaltaktól lényegesebb eltérést csak annyiban tartalmaz, amennyiben az utóbbi VI. pontjában foglaltak szerint a pénzügyminiszter az olyan vitás kérdések felett, amelyek érdemleges megfontolást igényelnek, »a m. kir. kereskedelemügyi minisztériummal, illetve a mezőgazdaság érdekeit is érintő kérdésekben a m. kir. földmívelésügyi minisztériummal is egyetértőleg és a vámügyi tanács meghallgatása után« határoz, a javaslat értelmében ellenben a pénzügyminiszter a hozzá felebbezett összes kérdések felett a nevezett társmioisztereinek meghallgatása után dönt, az eddig érdekképviseleti szervként működött vámügyi tanács kötelező meghallgatását pedig a javaslat mellőzi, hanem ehelyett a 146. §. nyolcadik bekezdésében általánosságban csak azt mondja ki, hogy a határozathozatalra hivatott hatóság — tehát a pénzügyminiszter is — »a tónyálladék felderítése céljából .... szakértők véleményét szerezheti be« y. csak arra az esetre, ha a megtámadott vámkiszabás az áru valóságos értéke alapján történt (1. a US. §.-t), írja elő kötelezően a javaslat szakértő tes* tület véleményének meghallgatását. Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XI. kötet. 22