Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
480. szám. 153 Az előadottakat egy példa világosabbá teszi. Féltéve,, hogy a vámhitelek 7 — "úgy, mint ezidőszerint — két hónapra szólnak, a március folyamán esedékessé vált, de hitelezett, összes vámtartozásokat június első napjaiban kell leróni. Feltéve továbbá, hogy ez a lerovás június 2.-án történik, a március 1.-én esedékessé vált vámtartozás valósággal ugyan 93 napig volt hitelezve, a hitelkamatot azonban a március folyamán esedékessé vált összes vámtartozások után csak két hónapra kell fizetni. Minderre azonban törvényes felhatalmazás kell. Erről gondoskodik a javaslatnak most szóbanlevő rendelkezése. A 126. §.-ban a javaslat azokat az eseteket tárgyalja, amelyekben a vám hitelezésén kívül a keletkezése időpontjánál későbben lerótt vámtartozás után kamatot kell fizetni. Ezek azok az esetek, amelyekben a 108. §. második bekezdése értelmében a vámfizetési kötelezettség felbontó feltételtől függően keletkezik. Ezekben az esetekben ugyanis az illető eljárás, ha a felbontó feltétel teljesítése elmarad, úgy hat, mintha a vámtartozást a feltétel teljesítésére megállapított időre hitelezték volna; az az ok, amely miatt a ra 124. §. második bekezdése a felbontó feltételtől függően keletkező vámfizetési kötelezettség esedékességét későbbi időpontra --a feltétel teljesítésére kitűzött határidő végére — halasztja, hogy t. i. ne kelljen a vámot befizetni és a feltétel teljesítésekor ismét visszafizetni, ebben az esetben ugyanis elesik. A feltétel teljesítésének elmaradása esetében az ilyen vámtárgyat úgy kell tekinteni, mintha ahelyett, hogy az előjegyzési vagy az engedélyjegyes eljárásban kezelték volna, mindjárt eredetileg a belföldi, illetve a külföldi szabadforgalomba helyezték volna és ebben az esetben a vámtartozás a 124. §. első. bekezdése értelmében mindjárt keletkezése időpontjában vált volna esedékessé. Ezek a szempontok elméletileg a visszautaló jegyes eljárásban kezelt, kiviteli vám alá eső, de a vámterületre vissza nem érkező árukat illetőleg is fenforognak; azok szerint azonban, amiket ennek az eljárásnak a külföldet érintő belföldi forgalomban (92. és 93. §.) szállított árukra alkalmazására vonatkozólag az erre vonatkozó megokolásban mondottam, ezeknél az áraknál egyrészt alig fordul elő, hogy a visszahozataluk más okból, mint erőhatalom vagy más olyan körülmény következtében marad el, amelyre a vámolás nem gyakorolhat befolyást, másrészt pedig a visszahozataluk „a vámterületre rendszerint oly rövid időn belül történik, hogy a most szóban levő §. utolsó bekezdésében, illetve a 125. §. utolsóelőtti bekezdésében foglaltak szerint kamatok számításának nincs helye ; de az sem igen, fordulhat elő, hogy valaki ezt az eljárást spekulációból azért vegye igénybe, hogy ezzel a kiviteli vám lerovását későbbre kitolja. Ezért a 126. §. nem is sorolja fel a visszautaló jegyes eljárást azok közt az eljárások közt, amelyekből kifolyólag kamatfizetési kötelezettség keletkezik. Nem így van ez azonban az előjegyzési és az engedélyjegyes eljárásnál. Ezeknél és különösen az előjegyzési eljárásnál, ha az állam az ezekben kezelt és a kitűzött határidőn belül vissza nem hozott, illetve vissza nem vitt, illetve az előírt felhasználásnak vagy megmunkálásnak alá nem vetett áruk vámja után kamatot nem szedne, könnyen előfordulhatna, hogy egyes vámadósok ezeket az eljárási módokat igénybe veszik, anélkül, hogy az ezekkel kapcsolatos felbontó feltételeket egyáltalában teljesíteni szándékoznák, pusztán azért, hogy megkerüljék a vámtartozás lerovását az esedékessé válása időpontjában, illetve a vámok hitelezése esetében előírt kamatfizetést. A kamatfizetési kötelezettség megállapítása a 126. §.-ban tárgyalt esetekre tehát azért Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XI. kötet. 20
