Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
Í44 480.' szám. kategóriaként megnevezése újítás az eddigi szabályokkal szemben. Ugyan az 1907 : LIIL t.-cikkbe foglalt vámtarifa és az ezt megelőzően érvényben állott vámtarifa szerint is bizonyos árukat az önsúly alapján kellett megvámolni — pl. az összes csomagolatlan árakat, továbbá a jelenleg érvényben álló vámtarifa XXI. osztályába tartozó ásványolaj- stb. féléket — de ezt a .súlyt az eddigi tarifák, nem eléggé szabatosan, »tisztasúly ^ -nak nevezték. A »tisztasúly« kifejezés azonban vámjogi értelemben az árunak magának súlyán kívül magában foglalja azoknak a belső burkolatoknak, csomagoló anyagoknak és betéteknek a súlyát is, amelyet, minthogy az áru leginkább ezekkel együtt megy át a fogyasztó kezébe, a megvámoláskor hozzá kell számítani magának az árunak a súlyához és ennek következtében*az erre érvényes vámtétellel kell megvámolni. Ezért célszerűnek mutatkozott átvenni a német » Vereinszoll gesetz«-bői az »önsúly«-1 (Eigengewicht), mint vámjogi külön súlykategóriát. A harmadik bekezdésnek a tisztasúlynak, illetve az önsúlynak, megfelelő göngysúly százaléknak a telj súlyból levonása útján, tehát valóságos mérlegelés helyett számítás útján történő megállapítására vonatkozó rendelkezései, valamint az ennek a súlyszázaléknak magának a megállapítására vonatkozó felhatalmazás megfelel az eddigi jogállapotnak, új itt csak a kifejezett felvétele annak az útmutatásnak, hogy ezt a súlyszázalékot a pénzügyminiszter, az érdekelt miniszterekkel egyetértve, nem önkényesen, hanem az illető árunál a kereskedelemben leginkább szokásos csomagolás alapul vételével kell megállapítania. A §. következő négy bekezdése arról szól, hogy a súly vámok kiszabásánál az áruk -különféle burkolatait, csomagolóanyagait és betéteit miképen kell megítélni. Itt különösen érvényesül az, amit a súlyvámok alkalmazására vonatkozó jogszabályokat illetőleg fennebb mondottam, hogy t. i. az itt tekintetbe jövő körülmények oly sokfélék és a technika fejlődésével, valamint a változó gazdasági érdekekkel oly szoros összefüggésben állanak, hogy a Vámtörvény erre a tárgyra vonatkozólag határozott intézkedést nem tehet. Itt tehát a Vámtörvénynek a fogalmak meghatározására és egynehány egészen általános rendelkezésre kell szorítkoznia. A most szóbanlevő négy utolsó bekezdés könnyebb megérthetése végett e helyütt csak annyit kívánok megjegyezni, hogy * betétek« alatt á jelen §. szempontjából az olyan tárgyakat, illetve szerkezeteket kell érteni, amelyek magának az árunak megóvására, illetve célszerű elhelyezésére szolgálnak, amelyeket azonban, minthogy az árut nem veszik körül, hanem ellenkezőleg inkább az árun belül vannak elhelyezve, burkolatoknak nem lehet nevezni; ilyenek pl. : a farudak és deszkák, amelyekre szövetek, stb. rá vannak göngyölve, papiroslemezek, amelyekre kisebb darabokból álló áruk, mint pl. gombok, rá vannak erősítve, azok a vasból való állványok, amelyekre kényes selyembársonyokat a szállítás alatt felaggatnak és így felaggatva helyeznek el ládákban, stb. ; ezek a betétek, épp úgy, mint a burkolatok, kétfélék : u. m. olyanok, amelyek leginkább az árunak a szállítás éh nagybani raktározás alatti biztosítására szolgálnak és amelyek ennélfogva ugyanaz alá a megítélés alá esnek, mint a külső burkolatok — ilyenek pl. a bársonyoknál alkalmazott, az imént említett vasszerkezetek, a vastag és nehéz rudak, amelyekre drótszöveteket és szőnyegeket szoktak felgöngyölíteni és, bár céljuk nem egészen azonos, azok a nagy, nehéz »dobok«, amelyeken vastag, szigetelt kábeleket szoktak szállítani, stb. ; míg ellenben a fennebb szintén már említett papiroslemezlapok, a kisebb deszkácskák és csévék vagy orsók, amelyekre csipkéket, szalagokat, fonalakat (cérnát is) szoktak csavarni, mint
