Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 143 megvonására kell szorítkozni, amelyek közt a mindenkori gazdasági és — részben — technikai fejlődésnek megfelelő, rendeleti úton történő, részletes szabályozás mozoghat. Ami különösen az árú súlya alapján történő vámkiszabásról szóló 117. §.-t illeti, meg kell jegyeznem, hogy a vámtartozás kiszabásának ez az alapja a specifikus vámok alapjai közül a leggyakoribb és minden előrelátás szerint az is fog maradni. Minthogy pedig a specifikus vámok rendszere — amely a vámkiszabásnál az eljáró közegek egyéni elbírálásának, tehát egyúttal önkénykedésének is, a legkisebb érvényesülést engedi és ennélfogva a nemzetközi kereskedelem számára a legbiztosabb és legállandóbb alapokat szolgáltatja.— nemcsak ma a legelterjedtebb vámrendszer Európában, hanem éppen ezeknél az előnyeinél fogva, szemben a tisztán elméleti szempontból sokkal tetszetősebbnek látszó, a valóságban azonban a legnagyobb jogbizonytalanságra és a vámközegek korrumpálására vezető értékvámrendszerrel, idővel mindjobban kell, hogy elterjedjen: a súlyvámok alkalmazására vonatkozó jogszabályok a vámjog rendszerének egyik legfontosabb fejezetét alkotják. Sajnos azonban, hogy bizonyos mórtékben itt is áll az, amit az előbb, a 115. §. megokolásában, a különböző megmunkálásoknak az áruk nemzetiesítésére gyakorolt hatására vonatkozólag mondottam, hogy tudniillik a lehetőségek száma, melyeket tekintetbe kell venni, oly nagy, hogy az elvek felállítása mellett még igen tág teret kell hagyni a rendeleti úton történő részletes szabályozásnak. Ennek a szabályozásnak ugyanis folyton alkalmazkodnia kell a mindenkori gazdasági helyzethez és számolnia kell a technika fejlődésével, mely állandóan új meg új módjait teremti az áruk csomagolásának, már pedig a súly vámok alkalmazásánál a csomagolások mikénti elbírálásának jut a legfőbb szerep. A 117. §. ezek szerint mindenekelőtt megállapítja a mindenkori gazdasági helyzetet visszatükröző vámtarifa és erre vonatkozó utasítások befolyását a súlyvámok alkalmazására és ez után azt az inkább célszerűségi jellegű szabályt állítja fel, hogy mindenütt ott, ahol a gazdasági helyzettel számoló, most említett szabályok kifejezetten máskép nem rendelkeznek, a súly vámokat az árú tisztasúlya alapján kell kiszabni. A tisztasúly ugyanis az a súly, amellyel az árú, a következő bekezdésben foglalt meghatározás értelmét más szavakkal kifejezve, azok nélkül a burkolatok, csomagoló anyagok és betétek nélkül bír, amelyek nem mennek át az árú közvetlen fogyasztója kezébe, hanem leginkább csak az árunak a szállítás és nagybani raktározás alatti megóvására szolgálnak. A tisztasúly tehát az a súly, amellyel a külföldi árú a belföldi termeléssel tulajdonképpen versenyez. Ezért, valamint azért is, mert a legtöbb esetben az említett, többé-kevésbbó durva és nehéz burkolatok, csomagoló anyagok és betétek megterhelése az árura magára érvényes vámmal nem mutatkozik sem méltányosnak, sem szükségesnek, az áruk messze túlnyomó számánál a vámtétel megállapításánál az említett tartozékok súlya már figyelembe van véve. A most szóban levő rendelkezés" tehát arra való, hogy a tarifában ne kelljen minden egyes árunemnéi kifejezetten rendelkezni aziránt a súlykategória iránt, amelynek alapján az illető árú meg vámolása történik, hanem csak azokban az inkább kivétel számba menő esetekben, amidőn a megvámolás nem a tisztasúly, hanem vagy a teljsúly vagy az önsúly alapján történik. Ez az eddigi vámtarifában is így van, csak nincs erre vonatkozó általános rendelkezés. A következő bekezdés ezután a súlyvámok alkalmazása szempontjából tekintetbe jövő súlykategóriák — a teljsúly, a göngysúly, a tisztasúly és az önsúly — meghatározását tartalmazza. Az önsúlynak külön, önálló súly-