Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 139 beállta, vagyis keletkezése időpontjában — amely a vámnál a legtöbb eset­ben, a 124. §. első bekezdése értelmében egybeesik a köztartozás esedékessé válása időpontjával — törvényesen hatályban van. De ezen az elvi okon kívül még más okokból is ragaszkodnom kell ennek az elvnek feltétlen órényesítéséhez, t. i. egyrészt, mert különböző vámtételeknek egy és ugyan­arra a fajta árura, egy időben, mindenféle mellékkörülmények alapján tör­ténő alkalmazása oly kezelési nehézségekre vezetne, amelyeket az aműgyis túlterhelt vámszolgálat nem lenne képes komoly zavarok bekövetkezése nélkül elviselni, sőt, a szerzett tapasztalatok szerint ilyen eljárás alkalmas lenne igen súlyos visszaélések megkönnyítésére is, de másrészt a fennebb érintett méltányossági szempontok sem forognak fenn olyan mértékben, mint ahogy ezt az ember első pillanatban gondolná. A belföldi árképződés ugyanis a magasabb vámtétel életbelépése időpontjától kezdve amúgyis a magasabb­vámtétel alapján történik s ezért, ha elismérnők a korábban érkezett, vagy feladott vámtárgyak igényét az akkoriban érvényben állott alacsony vámtétel szerinti megvámolásra, ezzel csak meg nem okolható előnyt biztosítanánk egyes importőröknek a vámmal védett közérdek és a többi importőrök rová­sára. De egyébként is ennek a rendszabálynak gyakorlati jelentősége lényegesen csökkenni, sőt majdnem teljesen megszűnni fog, amikor pénzértékünk állandó­sítása következtében a gyakori felpénz-(árfolyampótlék-)emelések szüksége is elesik. Egy alkalom kétségtelenül lesz még a közelebbi jövőben, amikor ez a rendszabály igen aktuális lesz és ez a most előterjesztett új autonom vámtarifa életbelépése. Ez alkalommal azonban különösen szükséges egy pontosan meg­állapított és szigorúan betartott caesura. Az új vámtarifa érvénye alatt a vámok­nak az erre a tarifára vonatkozó törvényjavaslat 1. §.-ában fenntartott emelése mindenesetre csak igen kivételesen fog bekövetkezni. Viszont azonban az új vámtarifa tóteleinek kereskedelmi tarifa-szerződések kötése révén várható mér­séklése, úgyszintén az új tarifa érvénye idejében szedett árfolyampótlékoknak pénzértékünk remélhető emelkedésével kapcsolatban bekövetkező mérséklése esetében a most szóbanlevő rendszabály szintén érvényben fog maradni és ebben az esetben viszont az importőrök magánérdekei javára fog érvényesülni. Ennek a rendelkezésnek azonban még egy másik fontos jogkövetkezménye is van. A 114. §. első mondatának rendelkezése szerint ugyanis arra vonat­kozólag, hogy a vámtarifa, vagy a vámtartozás nagyságára irányadó más jogszabály változása esetében a vámtartozást mely jogszabálynak megfelelően kell kiszabni, nem a vámtartozás esedékessé válásának, hanem annak kelet­kezésének időpontja irányadó. A 124. §. szerint azokban az esetekben, amidőn a 108. §. második és harmadik bekezdésében foglaltak szerint a vámfizetési kötelezettség feltétlenül keletkezik, ez a két időpont összeesik, a felbontó feltételtől függően keletkező vámfizetési kötelezettségből származó vámtartozás ellenben a keletkezésénél későbben válik esedékessé. Ebből tehát az következik, hogy a felbontó feltételtől függően keletkező vámfizetési kötelezettség eseteinél, azaz: a behozatali vám tekintetében a behozatali előjegyzési eljárásnál és — a teljes és*a kedvezménj^es vám közötti különbözet erejéig — az engedély­jegyes eljárásnál; a kiviteli vám tekintetében a behozatali-jegyes eljárásnál, a kiviteli előjegyzési eljárásnál és a visszautaló-jegyes eljárásnál, a vámtarifá­ban és a vámtartozás nagyságára irányadó más jogszabályban a vámfizetési kötelezettség keletkezése ós a vámtartozás esedékessé válása közötti időben bekövetkezett változásnak a vámtartozás nagyságára nincs többé befolyása. Ha tehát pl. a behozatali előjegyzési eljárásban kezelt áru — példaképen ezt a leggyakoribb és gazdaságilag legfontosabb eljárást felhozva — a még­is*

Next

/
Oldalképek
Tartalom