Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
188 480. szám. Az, hogy a vámtartozás nagyságára első sorban az autonom vámtarifában foglalt vámtételek irányadók, annyira magától érthető, hogy ennek kifejezett kimondását az állandó érvényű rendelkezéseket tartalmazó Vámtörvényben annál is inkább mellőzhetőnek tartottam, mert ezt a rendelkezést önként érthetőleg a mindenkori vámtarifára vonatkozó törvény amúgyis kell, hogy tartalmazza (1. a vámtarifáról szóló törvényjavaslat 5. §.-át). Szó van azonban ennek a Fejezetnek a vámtartozás kiszabásáról szóló, A^-val jelölt részében arról a hatásról, amelyet a vámtartozás nagyságára a kiszabás időpontja, a vámáru származása és annak állapota gyakorolnak ; ebben a részében állapítja meg továbbá a javaslat azokat az irányelveket, illetve kereteket, amelyek szerint, illetve amelyeken belül az illetékes kormányzati tényezők a mindenkori gazdasági helyzet követelményeinek megfelelően rendeleti, úton megállapíthatják a vámtartozásnak 'az áru súlya vagy értéke alapján történő kiszabását, itt rendelkeznék a törvény a vámtartozás összegének kikerekítéséről, a vámkiszabás helyesbítéséről, a vámtarifa értelmezéséről oly kérdéseknél, amelyektől a vámtartozás nagysága függ, az ügyfeleknek arról a jogáról, hogy a vámigazgatás közegeinél előzetesen ' tudakozódhatnak a valamely áru behozatala, illetve kivitele alkalmával keletkező vámtartozás nagysága felől, és végül a szóban levő szakasznak ebben a részében állapítaná meg a törvény az illetékességet a vámtartozás kiszabá-ára. A szóban levő Fejezetnek a vámtartozás esedékességéről és hitelezéséről szóló, B.)-vei jelölt részében a javaslat a vámtartozás esedékessé válása időpontját állapítja meg, rendelkezik a vámtartozás lerovásának hitelezés útján történő kitolása lehetőségéről, megállapítja a kamatfizetési kötelezettséget azokra . az esetekre, amikor a vámtartozás esedékessége annak kifejezett hitelezésén kívül' a keletkezésénél későbben következik be és végül itt állapítja meg a javaslat azokat az eseteket, amelyekben a rendes kamatokon kívül késedelmi kamatokat kell fizetni. A.) A vámtartozás kiszabása. * A fentiek előrebocsátása után áttérek az ebbe a részbe tartozó egyes §.-ok tartalmának, ott ahol ez szükségesnek mutatkozik, rövid megokolására. A 114. §.-ban kifejezett az az elv, hogy a vámtarifa, vagy a vámtartozás nagyságára irányadó más jogszabály változása esetében mindenkor azt a vámtételt, illetve jogszabályt kell alkalmazni, amely az illető küldeményre vonatkozó vámfizetési kötelezettség keletkezése időpontjában hatályban van, eddig is érvényben állott és a vámigazgatás ennek az elvnek a betartásához annyira szigorúan ragaszkodott, hogy, dacára a különösen az utóbbi időben gyakran előfordult, vámfelpénz-emelésekből kifolyólag ismételten kifejtett igen erős nyomásoknak, eddig egyetlen egy esetben sem tért el az ennek az elvnek megfelelő eljárástól. Kétségtelen, hogy «az ügyfelek magánérdeke szempontjából gyakran méltánytalannak látszik, ha valamely árut, amelyet alacsonyabb vámtétel érvénye idejében rendeltek még, sőt amely még az alacsonyabb vámtétel érvénye idejében érkezett meg az ország belsejében fekvő rendeltetési helyére, magasabb vámtétellel kell megvámolni, mert a vámkezelés, illetve a vámfizetési kötelezettségnek a 113. §. értelmében keletkezése napján magasabb vám-(felpénz-)tétel lépett életbe, A 114. §.-ban kifejtett elv szigorú fenntartásához azonban ennek dacára ragaszkodnom kell, mindenek előtt abból az elvi szempontból, hogy valamely köztartozás összegét más jogszabály alapján nem lehet megállapítani, mint annak a jogszabálynak alapján, amely a köztartozásra vonatkozó fizetési kötelezettség
