Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
112 480. szám. Az előjegyzési eljárás alkalmazásánál az azonosság biztosítása általában kötelező. Kivétel ez alól a már fentebb említett, használt külső burkolatok esete, továbbá a javaslat értelmében a kikészítési forgalomnak azok a tárgyai, valamint az előjegyzési raktárra szánt azok az áruk, amelyekre a pénzügyminiszter, az érdekelt miniszterekkel egyetértve, az azonosság biztosítását elengedheti. A javaslat gondoskodik arról, hogy a kisebb határszéli forgalomban, úgyszintén a határszéli gazdaságok forgalmában az előjegyzési eljárásra, nevezetesen annak külső alakiságaira könnyítéseket lehessen engedélyezni. Az előjegyzési forgalomnak közgazdaságilag legfontosabb két nemével: a kikészítési forgalommal (86. §.) és az előjegyzési raktárak intézményével (87. §.)a javaslat külön §.-okban foglalkozik. A kikészítési forgalom már akkor is jelentős szerepet játszott közgazdaságunkban, midőn Ausztriával közös, úgynevezett szerződéses vámterületünk volt; az önálló vámterület bekövetkezése óta azonban Csonka-Magyarország közgazdasági életében a kikészítési forgalom jelentősége sokszorosan megnövekedett. A mai Magyarország, melyet a békeszerződés nyersanyagtermelésének nagy részétől megfosztott, egyenesen rá van utalva a kikészítési forgalomra, ha ipara a külföldi piacokon versenyképességót fenn akarja tartani. Hozzájárul ehhez még az a körülmény, hogy az új autonom vámtarifa-javaslat meglehetős magas vámokat irányoz elő ipari termelésünk védelmére; magas védővámok mellett pedig feltétlenül szükségünk van a kikészítési forgalom minél nagyobb igénybevételére, hogy ezáltal az elzárkózás esetleges súlyos következményeit elkerülhessük. Ezeknek a szempontoknak.teljes átgondolásával készült a javaslatnak a kikészítési forgalomra vonatkozó szabályozása, mely minden lehető módot biztosítani igyekszik a belföldi ipar számára, hogy gyártmányaival a külföldi piacokon versenyképes maradhasson, illetőleg versenyképessé válhassék. A kikészítési forgalomnak eddigi jogalapját .az 1907 : LIII. t.-c. XIII. cikke adta meg. Ennek a rendelkezésnek azonban a keletkezése idejében fennállott viszonyoknak megfelelően három nagyon erős korlátozása volfc : 1. az őrlési forgalom kizárása; 2. az azonosság szigorú követelése és 3. a kiviteli (passzív) kikészítésnek nagyon kis körre szorítása. A javaslat mind a három korlátozást lényegesen enyhíti : kifejezetten nem zárja ki az őrlésiforgalmat, az azonosság biztosítása tekintetében szükség esetén teret enged az úgynevezett aequivalens forgalomnak is (1. a 85. §. utolsóelőtti és a 86. §. első bekezdése utolsó mondatát, valamint a 88. §. első bekezdését) és végül a kiviteli kikészítésnek elvileg ugyanolyan lehetőséget biztosít, mint a behozatali kikészítésnek. Mindezeket a könnyítéseket illetőleg a javaslat azonban csak ezek alkalmazása engedélyezésének törvényes alapját teremti meg, de ezek mindegyike valóságos alkalmazását a 85. §. fennebb már idézett utolsóelőtti bekezdése utolsó mondatával, a 86. §. utolsó bekezdésével, úgyszintén a 88. §. első és harmadik bekezdésével az illetékes kormányzati tényezőknek a mindenkori gazdasági helyzet megfontolása alapján keletkező elhatározásától teszi függővé. így pl. abból, bogy a javaslat — az 1907 : LIII. t.-cikk XIII. cikke 1. pontjától eltérően— az Őrlési forgalmat eleve nem zárja ki, még nem következik ennek életbeléptetése, mert ha a pénzügyminiszter, az érdekelt minisztertársaival egyetértve, a 88. §. első bekezdése alapján a megőrlés végett behozott gabonát nem veszi fel azok közé az áruk közé, amelyeket a behozatali kikészítési eljárásban kezelni szabad, akkor az őrlési forgalmat a javaslat törvényerőre emelkedése után sem lehet igénybe venni. Viszont azonban a hosszú érvényűnek szánt vám- ,
