Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
480. szám. Ill A bizonytalan eladásra szánt áruknak és a kereskedelmi utazók mintáinak az előjegyzési eljárásban kezelését eddig csupán a kereskedelmi szerződések biztosították; minthogy a bizonytalan eladásra szánt áruknak az előjegyzési eljárásban, a 88. §. értelmében, kezeléséhez a pónzügyminiszternak az érdekelt miniszterekkel egyetértve adott engedélye szükséges, a kereskedelmi utazók mintái pedig ma már a világforgalom tárgyai, semmi akadálya sincs annak, hogy az előjegyzési forgalomnak ezt a két lehetőségét autonom rendelkezés biztosítsa. Az ideiglenes használatra, kipróbálásra, kísérleti célokra vagy utánzásra, úgyszintén pályázatokra, kiállításokra és versenyekre szánt áruknak, továbbá állatoknak, melyeket legeltetés vagy teleltetés végett, illetve mezei vagy más munkák végzésére a vámhatáron ideiglenesen áthajtanak, a javításra szánt áruknak, végül a kikészítési forgalom tárgyainak az előjegyzési eljárásban kezelésére az eddigi jogalapot az 1907 : LTII. t.-c. XIV, cikk 2., 4., 5. és 6. pontjai, illetve a XIII. cikk rendelkezései nyújtották. A javaslat a legeltetésre vagy teleltetésre hajtott állatoknak az előjegyzési eljárásban kezelésére vonatkozó és az 1910 : VI. t.-c-ben foglalt tilalmát továbbra is érvényben tartja, viszont a kikészítési eljárásnak az 1907 : LUI. t.-c.-ben foglalt korlátozó rendelkezéseit, amelyek az őrlési forgalomra és a kiviteli kikészítési eljárásra vonatkoznak, a megváltozott közgazdasági viszonyokra tekintettel elejti. A megtöltésre szánt külső burkolatok vámkezelése iránt jelenleg az 1907:LIIL t.-c. végrehajtása iránt kiadott utasítás 15. §.-ának C) és D) pontjai tartalmaznak rendelkezéseket. Ezek a rendelkezések azonban nem egyöntetűek és nem teljédnek ki a szóbanjöhető összes burkolatokra. E rendelkezések szerint az előjegyzési eljárásban kell kezelni a megtöltésre szánt külföldi új.hordókat, a használt jegyes zsákokat, továbbá a megtöltés végett kivitt üres burkolatokat, ellenben a megtöltés végett behozott használt jegyes külföldi hordókat és használt külföldi szállítókosarakat a vámhivatalok vámmentesen kezelhették, ha azokat az ügyfél megtöltésre és megtöltött állapotban történő visszavitelre vallotta be és ebbeli rendeltetésük iránt kétség nem volt. Különösen a használt, jegyes, külföldi hordóknak a most említett rendelkezés alapján történő vámmentes kezelése a belföldi érdekeltség felszólalását váltotta ki, mert a rendelkezés nem kellő szabatossága és az ellenőrzés hiánya visszaélésekre nyújtott lehetőséget. A javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy a megtöltésre szánt mindenféle külső burkolatot különbség nélkül az előjegyzési eljárásban kell kezelni, minek következtében az a lehetőség, hogy a megtöltésre behozott és a behozatal alkalmával vámmentesített külföldi burkolat vámfizetés nélkül a belföldön maradjon, a jövőben megszűnik. Viszont gondoskodik a javaslat arról, hogy a megtöltésre szánt burkolatok forgalmához fűződő fontos közgazdasági érdek, nevezetesen ezeknek a burkolatoknak egyszerű és akadály nélküli gyors vámkezelése csorbát ne szenvedjen, amennyiben a használt külső burkolatoknál az anyagi azonosság biztosítását nem követeli. Ezeknél elégséges annak megállapítása, hogy ugyanolyan minőségű és befogadóképességű burkolatok ugyanolyan darabszámban kerüljenek kivitelre, illetve behozatalra, mint amilyent üresen behoztak, illetve kivittek. Az előjegyzési eljárásban kell kezelni a 87. §-ban tárg3 7 alt előjegyzési raktárakra behozott árukat is. Az előre nem látott, fontos közgazdasági vagy magánérdek biztosítása céljából a javaslat rendelkezést tartalmaz arra, hogy a pénzügyminiszter, az érdekelt miniszterekkel egyetértve, a felsoroltakon kívül más esetekben is engedélyezhesse az előjegyzési eljárás alkalmazását.
