Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
480. szám. 107 ügyiéi indítványára, vagy hivatalból történik. Az ügyfél bármely vámeljárást indítványozhat, tehát a behozatali meg vámolást, az előjegyzési eljárásba, az engedélyjegyes eljárásba vételt, utalást vagy más raktárba félvételt. Az ügyfélnek a kiraktározásra vonatkozó indítványát nem veheti figyelembe a vámhivatal, ha az áru kiadását bíróság vagy más hatóság megtiltotta. A raktározás időtartama általában nincs korlátozáshoz kötve ; ha az ügyfél az esedékes raktárdíjat idejében megfizeti, áruját tetszés szerinti ideig tarthatja a raktáron. A javaslat csupán árutorlódás esetére vagy más fontos közérdekből tesz kivételt, amikor a pénzügyminiszter a raktározás időtartamát megfelelő leg korlátozhatja. Hivatalból, illetve önálló nyilvános vámraktárba elhelyezett árukat a raktárkezelőség indítványára, akkor kell kiraktározni, ha az áru a 83. §. értelmében árverésre kerül. Abban a tekintetben, hogy a vámáruk raktározását befejező kiraktározásra vonatkozó vámeljárásnál az árunak milyen állapotát és mennyiségót kell alapul venni, a javaslat a jelenlegi vámszabályok rendelkezéseitől eltérést tartalmaz. A vámszabályok általában véve az árunak a beraktározás alkalmával megállapított mennyiségét és minőségét határozzák meg a vámeljárás alapjául. Ez a rendelkezés szintén abban a régi felfogásban gyökerezik, amely szerint az áru a vámhatár átlépésével vámkötelessé válik. A javaslat ezzel a régi téves felfogással, amint már láttuk, szakított, abból a megfontolásból kiindulva, hogy a külföldi áru vámfizetési kötelezettség alá csak akkor eshetik, midőn a belföldi szabad forgalomba átmegy, tehát az a mennyisége és minősége jöhet a vámeljárásnál tekintetbe, amelyet a kiraktározás alkalmával állapít meg a vámhivatal. A gyakorlat ugyan enyhített a vámszabályok merev rendelkezésein, midőn megengedte, hogy a kiraktározás alkalmával az árut újból meg lehessen mérni és az ekként megállapított, a raktározás ideje alatt előállott esetleges súly apadást, mely természetes behatások, mint pl. beszáradás, szivárgás, elporlás, elpárolgás stb. következtében állott elő, a beraktározás alkalmával megállapított súlyból le lehessen vonni. A javaslat az újabb elméletnek megfelelő ezt a gyakorlatot kiegészíti azzal a rendelkezéssel, amely szerint figyelembe kell venni azokat a természetes behatásokat jt (légköri nedvesség felszívása és hasonlók), amelyek következtében a raktá, t rozás alatt súlytöbblet állana elő. Ebben az esetben, valamint akkor is, ha a kiraktározás alkalmával megállapított súlyhiány nem a fentebb említett természetes behatások (beszáradás, szivárgás stb.), vagy a raktározás folyamán végzett, megengedett munkálatok következménye, a vámeljárás alapjául a beraktározás alkalmával megállapított mennyiséget és minőséget kell venni. A javaslat 83. §-a az iránt rendelkezik, hogy mikor lehet a nyilvános vámraktárakban, tehát a vámhivatali, továbbá az önálló állami és engedélyezett nyilvános vámraktárakban elhelyezett árukat elárverezni. Az eddigi vámszabályok az árverésre vonatkozólag elég részletes rendelkezéseket tartalmaznak ugyan, azonban ezek a rendelkezések részben már elavultak, részben pedig nem elég világosak. Ennek a kérdésnek a rendezésénél pedig, amely kérdés az ügyfélnek a beraktározott áruval összekötött magánjogi érdekeit nagyon közelről érinti, feltótlenül kívánatos, hogy a törvény szabatos és minden kétségen felül álló rendelkezéseket tartalmazzon. Ennek az elvnek a szem előtt tartásával a javaslat meghatározza: 1. hogy mikor lehet helye az árverésnek, 2. hogy történik az árverés kihirdetése, 3. miképen kell az árverést megtartani és 4 melyek az árverés jogi következményei. A nyilvános vámraktárban elhelyezett árukat nyilvános árverés útján el 14*
