Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
108 480. szám. lehet adni, ha: a) az ügyfél nem tesz eleget a javaslat 82. §-a alapján árutorlódás esetében kibocsátott annak a felhívásnak, hogy a beraktározott' árut meghatározott időn belül a raktárból váltsa ki, b) az áru olyan állapotba megy át, mely felvételét nyilvános vámraktárba kizárná, vagy attól lehet tartani, hogy ez legközelebb bekövetkezik (pl. folyadékot tartalmazó hordó erősen szivárog), vagy ha a vámhivatal utólag állapítja meg, hogy az árut minőségénél fogva vámraktárba nem lehett volna felvenni (pl. tűzveszélyes áruk), c) az áru romlásnak indul és d) ha az ügyfél a raktárdíjat az esedékesség idejében nem fizeti le. Az árverést legkésőbb 15 nappal az árverés napja előtt ki kell hirdetni, még pedig vagy a hivatalos lap, vagy a helyi lapok útján, vagy a helyi szokásnak megfelelő módon s azonkívül az árverésről szóló hirdetést a raktárhelyiségben is kell függeszteni. Ha a késedelem veszéllyel jár, vagyis ha az áru romlandó, vagy ha egyéb okok miatt a raktárban nem lehetne megtartani, a kihirdetés határideje megfelelően rövidebb lehet, illetve szükség esetében el is maradhat. A kihirdetéssel egyidejűleg a beraktározó ügyfelet is értesíteni kell, hogyha ez lehetséges, tehát ha ismeretes és a késedelem az árverést nem akadályozza. Az árverést a kereskedelmi törvény 449. §-ának megfelelően hiteles személy, azaz királyi közjegyző, vagy a községi elöljáróságtól meghívott hatósági tánu jelenlétében kell megtartani Kikiáltási' ár az áru becsértéke, amelyet a vámhivatal szükség esetén szakértők meghallgatásával előzetesen megállapít. Az árut a legtöbbet Ígérőnek kell odaítélni. Az olyan árukat, melyeket közegészségügyi, közbiztonsági vagy erkölcsrendészeti szempontból sem a belföldön, sem a külföldön nem lehet forgalomba hozni, nem szabad árverésre bocsátani. Aki az árut az árverésen megveszi, az eddigi beraktározó ügyfél helyébe lép, ennek jogutódja és ehhez képest ennek a kötelezettségeit veszi át. Az árverésen megvett áru a javaslat 83. §. d) pontja alatti esetben továbbra is raktáron maradhat, ha a jogutód a raktárdíjat kiegyenlíti ; az a)—c) alatti esetekben azonban a vevő feltétlenül olyan indítványt köteles tenni, amely az áru kiraktározásával jár. Abban az esetben, ha a vevő a behozatali vám- 4 eljárást indítványozza, vagyis a megvett árut szabad forgalomba kívánja hozni, a vételáron kívül az esedékes vámot és az ezzel együtt beszedésre kerülő mindén más köztartozást meg kell fizetnie. Ha a megvett áru behozatali tilalom vagy forgalmi korlátozás alá esik, akkor azt csak azzal a kötelezettséggel lehet a vevőnek odaítélni, hogy azt vagy vámhivatali ellenőrzés mellett külföldre kiszállítja, v 7 agy pedig a netalán szükséges behozatali engedélyt meghatározott rövid, záros határidőn belül megszerzi. Forgalmi, korlátozás alatt a most szóban levő rendelkezés szempontjából a behozatalra vonatkozó olyan korlátozást kell érteni, amely az illető minőségű belföldi árú belföldi forgalmára is — egészségügyi, rendészeti, stb. szempontból — érvényes. A vételárból, amelyet a fentiek értelmében tehát sem a vámtartozás, sem az azzal együtt beszedésre kerülő más köztartozás nem terheli, elsősorban az árverési költségeket, másodsorban az esedékes raktárdíjat, és harmadsorban az árut netalán terhelő szállítási költséget kell fedezni. Az eddigi vámszabályok a szállítási költségeknek a vételárból fedezése iránt nem intézkednek. Minthogy itt már teljesített szolgáltatás útján szerzett igényről van szó, ennek a rendelkezésnek a javaslatba felvétele szükségesnek mutatkozott. A vételárnak a felsorolt tartozásokat meghaladó feleslege az előbbeni beraktározó ügyfelet illeti meg ós ha az árverés alkalmával azt fel nem
