Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
106 4ÖO. szám. áruról vagy tárgyról van szó, mely a vámigény biztosítása érdekében vagy vámjövedéki büntető eljárás során lefoglalás vagy ideiglenes őrizetbevétel alá kerül, végül ha az árut a vámkezelés befejezése előtt bíróság vagy más hatóság lefoglalta, vagy annak kiadását megtiltotta. Altalános elvül szolgál a jövőben is, hogy nyilvános vámraktárba csak olyan árukat lehet elhelyezni, melyeket minőségüknél vagy a velük összekötött gondozás és felügyelet szükségességénél fogva a nyilvános vámraktárba felvételből nem kell kizárni. A raktározásból kizárt árukat, mint pl. lő- és robbanószereket, tűzveszélyes tárgyakat, élő állatokat, romlásnak indult, vagy kellemetlen, átható szagot terjesztő árukat stb. vagy azonnal meg vámolás utján a szabad forgalomba kell helyezni, vagy pedig a szállítóintézetnek külön erre a célra kijelölt raktáraiban vagy rakodóhelyein kell elhelyezni. A raktárba felvétel körüli vámeljárás, az elől említett indítvány és árubevallás követelésétől eltekintve, ugyanaz marad, mint amelyet a jelenlegi vámszabályok állapítanak meg. A felvételnél elégséges az árukat külsőleg megvizsgálni; tekintettel a beraktározott áru iránti felelősségre, különös fontossággal bír az egyes csomagok leméi'legelése és annak megállapítása, hogy a tartály sértetlen-e. Belső vizsgálatra csak akkor van szükség, ha gyanú merül fel arra, "hogy az áru a raktárba felvehető-e vagy sem, vagy ha jövedéki kihágás esete forog fenn. A megtörtént vámhivatali vizsgálat eredményéről és a raktárba felvételéről árubevallás benyújtása esetén a vámhivatal annak másodpéldányán az ügyfél részére igazolást: »raktári elismervény«-t állít ki, mely a 41. §. értelmében a rendelkezésre jogosultság igazolásául szolgál. A 80. §.-nak az ügyfél indítványára, az árubevallás adására, a vámhivatali vizsgálatra és annak igazolására vonatkozó rendelkezései a magánvámraktárba történő beraktározásnál is irányadók. A javaslat 81. §.-a az ügyfélnek a vámraktárba beraktározott áruja karbantartására vonatkozó kötelezettségét, illetve az erre vonatkozó jogait tovább is érintetlenül hagyja. Ezek szerint az áru karbantartásáról az ügyfél köteles gondoskodni; ebből a célból áruját a raktárhelyiségben hivatalos felügyelet mellett megtekintheti, átcsomagolhatja, megoszthatja, rendezheti, tisztíthatja, abból mintákat vehet, azt kiegészítheti vagy feltöltheti, eredeti rendeltetésére alkalmattanná teheti, általában mindenféle kezelést végezhet, amely a raktározás természetével összeegyesztethető, ha ezt a müveletet a rendelkezésre álló férőhely megengedi és a raktári üzemet nem akadályozza. A raktározás a javaslat 37. §.-a értelmében nem érinti a beraktározott vámáru feletti tulajdont, sem az azt terhelő dologi jogokat, sem végül a vámáru feletti gazdasági vagy oly jogi rendelkezést, amely a vámigazgatásnak a vámigény által védett érdekeit nem sérti. A beraktározott vámáru kiegészítésére vagy feltöltésére felhasznált belföldi anyagra vonatkozó rendelkezést az eddigi vámszabályok nem tártai mázták: ennek a rendelkezésnek a felvételét azonban megokolja az a körülmény, hogy itt kiegészítésre vagy feltöltésre használt olyan anyagokról van szó, amelyeket az eredeti külföldi anyagtól elválasztani többé nem lehet, így tehát szükségképen az egész mennyiséget vámárunak kell tekinteni. A mintavétel megvámolására vonatkozó rendelkezés az eddigi vámszabályokban is megvolt. A 82. §. a nyilvános vámraktárakba felvett áruk raktározásának befejezésére vonatkozó rendelkezéseket tárgyalja. Ezek a rendelkezések nagyjában megegyeznek a jelenlegi vámszabályokkal. Az áruk kiraktározása vagy az
