Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
too 480. szám. megtartását nem teszi szükségessé, míg az eddigi vámszabályok szerint a belső vizsgálatot, legalább az áruk egy részénél, feltétlenül meg kellett tartani. A pénzügyminiszter a javaslat értelmében abban az esetben, ha a kísérőjegyes eljárást nyilvános szállítóintézet vagy a vámterületen lakó ismert és megbízható személy indítványozza, a biztosíték nyújtása tekintetében könnyítéseket engedélyezhet. A 71. §. az ügyiéinek az áru utalásával járó személyes kötelezettségét tárgyalja. A javaslat itt sem a kísérőjegy kiállítását tekinti annak a cselekménynek, amely ezt a kötelezettséget megállapítja, hanem a kötelezettséget közvetlenül a törvény állapítja meg. Az utalt, tehát vámigény alatt álló árut terhelő dologi jogot a 37. §. állapítja meg. A 71. §. rendelkezései nem érintik az árubevallás esetleges valótlansága vagy az árunak a kijelölt vámhivatalhoz nem állítása iránti felelősséget, amit a javaslat büntető rendelkezései szerint kell elbírálni. Az ügyfél kötelezettségei tartalmának és terjedelmének azonban a kísérőjeggyel történő utalásnál a dolog természeténél fogva tágabbnak kell lennie, mint a bemondójegyes eljárásnál, ahol a vámhivatal az utalt árukat nem valamely magánfélnek, hanem a fuvarozási ügyletből amúgy is kötelezettségben álló nyilvános szállítóintézetnek adja át. A bemondójegyes eljárásnál' meg lehetett engedni azt a könnyítési, hogy az'utaló hivatal nem jelöli meg az elintéző vámhivatalt, melyhez a szállítóintézetnek az árat állítania kell, mert ez sok esetben az áru irányításától függ, azonkívül a nyilvános szállítóintézet rovatolási úton bármikor megállapíthatja az árú továbbszállítását, a kisérőjegyes eljárásnál azonban ezeknek a feltételeknek hiánya miatt mindig meg kell jelölni a kísérőjegyen, hogy az árut további vámkezelés céljából melyik vámhivatalhoz kell állítani. A 72. §. az eddigi vámszabályokkal szemben, melyek a kísórőjeggyel történő utalásnál legalább is a részleges belső vámhivatali vizsgálatot feltétlenül megkövetelték, azt a könnyítést engedi meg, hogy a kísérőjegyes eljárásnál is a belső vizsgálatot csak akkor kell megtartani, ha érre a biztosíték összegének megállapítása végett van szükség, ha vámjövedéki kihágásra vagy arra van gyanú, hogy a szállítmány tilalom alá tartozó árut tartalmaz, vagy ha az ügyfél a belső vizsgálatot maga kívánja. Ennek a könnyítésnek, valamint a 70. §.-ban foglalt annak a rendelkezésnek, hogy az utalásra kerülő árukat kereskedelmi elnevezéssel lehet m égi elölni és hogy a tisztasúly bevallása is elmaradhat, az az elengedhetetlen következménye, hogy a kísérőjeggj^el utalt árukat teljesen biztos vámhivatali zár alá kell helyezni, illetőleg, ha ez nem volna lehetséges, az áru azonosságának biztosítása végett a belső vámhivatali vizsgálatot is meg kell tartani. A kísérőjegyes eljárásnál a vámigazgatás a hivatalos zárban rejlő biztosítékról érdekeinek veszélyeztetése, nélkül nem mondhat le, mert itt az áru a vámhivatal felügyelete alól teljesen az ügyfél rendelkezése alá kerül. A 73. §. az eddigi vámszabályoknak és gyakorlatnak megfelelő rendelkezéseket tartalmaz. h) Raktározási eljárás. A vámkülföldről behozott árukat, ha további rendeltetésük még bizonytalan és az ügyfél azokat az előjegyzési eljárásban sem kívánja kezeltetni vagy — megfelelő engedély hiányában — nem kezeltetheti, vagy végül, ha az ügyfél a további vámeljárást Jbármek okból későbbre kívánja halasztani, raktárdíjfizetési kötelezettséggel vámhivatali ellenőrzés alatt álló raktárhelyiségekbe, vámraktárba, kell elhelyezni. A beraktározott áru után vámfizetési kötelezett-