Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

96 480. szám. B.) Kötött forgalom. A fennebb, az 58. §. megokolásában, említett rendszer következetes szem előtt tartásával a javaslat a szabadforgalom után ennek ellentétét, a kötött forgalmat tárgyalja. A kötött forgalom fogalmi köre körülbelül azonos a vámigény fogalmi körével, csakhogy a két fogalom más-más nézőpontból indul ki. Az utóbbi a vámigazgatásnak, illetve az államnak jogosítványt tulajdonít, az előbbi tisztán alaki, rendszertani fogalmat jelöl meg. A vámigény lényeges, nélkülözne tien alkotó része a vámjognak, míg a kötött forgalom megkülönböztetése mellőzhető lenne, ha a javaslat a joganyag felosztása tekintetében más rendszer alapján készült volna. Minden behozatali áru a kötött forgalomba lép, amint a vámhatáron át bejön és ebben marad mindaddig, amíg a vámigazgatás azt az előírt feltételek teljesítése (vámfizetés, vagy a vám. biztosítása vágy legalább a vámáru pontos nyilvántartásba vétele, vagy vámmentességének elismerése) után a szabadforgalomba ki nem adta, az előjegyzési vagy a vámkedvezményes behozatali forgalomba nem bocsátotta, vagy végül külföldre újból ki nem léptette. A kiviteli áraknál a kötött forgalom nem fordulhat elő, mert ezeknél, mint ezt a 37. §.-hoz fűzött megokolás kifejtette, az államnak vámigónya sem keletkezhetik. A nemzetközi áruforgalom vámjogi szempontból megkülönböztetett válfajaira vonatkozólag az 58. §. megokolásában mondottakhoz képest a kötött forgalom fogalmának a javaslat szerinti újabb meghatározása az eddigi vámjogban szokásos fogalommeghatározástól eltérően, amely egyszerűen csak szabad és kötött forgalmat ismert, abban különbözik, hogy a jövőben a kötött forgalom az előjegyzési forgalom tárgyainak kikapcsolása folytán szűkebb lesz. Erre a körülményre a vám- és kereskedelmi szerződések tárgyalásánál különös gondot kell majd fordítani. A fentismertefcett fogalommeghatározásnak megfelelően a javaslat szerint a kötött. forgalomnak csak a vámhivatali utalási eljárás (64 — 73. §.) alatt álló ós raktározási eljárásban (74—83. §.) kezelt áruk lesznek a tárgyai és a javaslat is a kötött forgalom cím alatt csak az utalásra ós a vámraktárakra vonatkozó rendelkezéseket foglalja össze. a) Utalási eljárás. Ha a vámkülföldről érkező árut nem közvetlenül a beléptető határszéli vámhivatalnál, hanem valamely belterületi vámhivatalnál veszik megvámolás alá, azokat a vámérdek megóvása céljából csak hivatalos felügyelet mellett lehet az egyik vámhivataltól a másikhoz elszállítani. Ugyanez az elv érvényesül általában mindazokban az esetekben, midőn vámigény alatt álló árukat egyik vámhivataltól a másikhoz továbbítanak, tehát az áruk közvetlen átvitelénél is a vámterületen keresztül. A vámhivatalnak a vámáruk továbbítása körüli eljárását, amelynek az a célja, hogy az áruban a vámterületen szállítás alatt változás ne álljon be, nevezzük utalásnak. A javaslatnak az utalási eljárásról szóló" 64—73. §.-ai a jelenlegi vámszabályoktól és gyakorlattól eltérő rendelkezést nem igen tartalmaznak, vagyis a tervezett rendelkezések megfelelnek a mai jogállapotnak. A vámigény fogalmának szabatos meghatározása következtében azonban a tervezet nem