Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.

Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról

480. szám. 95 A gyakorlat mindenesetre az előbbi jelentést tulajdonította a kérdéses rendelkezésnek. Az újabb vámjogi elmélet, amelyet a jelen javaslat mindvégig érvényesíteni törekszik, ezt a felfogást, amely még a vámnak a jelen megindokolás során többször említett magánjogi felfogásából (1 a 39. és 40., valamint a 116. §.-hoz fűzött megokolást) származik, feltétlenül elveti. Az újabb felfogás szerint, amely a vámban első sorban a belföldi áralakulás befolyásolásának eszközét látja, az ára vámjogi elbírálásánál annak azt az állapotát kell alapul venni, amelyben az áru akkor van, amikor ezt a befolyást gyakorolni kezdi, vagyis behozatali áruknál azt az állapotot, amelyben a belföldi szabadforgalomba lépnek. A 60. és 61. §.-okban foglalt azok a rendelkezések, amelyek szerint az ügyfél indítványozhatja, hogy az árut a behozatali vámeljárás során. oly változtatásnak vethesse alá, amelynek következtében az áru alacsonyabb vám alá esik (vagyis az áru »denaturálását« indítványozhatja), illetve — a 61. §. szerint — az áru teljes megsemmisítésére vonatkozó indítványt is tehet, csak következetesen érvényesítik a vámigényről szóló 37. §. megokolásában már említett azt az elvet, amely a javaslat anyagi-jogi részében a 116. §.-ban jut világos kifejezésre. De nemcsak elvileg megokoltak ezek a rendelkezések, hanem gazdaságilag egészen veszélytelenek is, mert alig lehet feltételezni, hogy magasabb rendű árukat nagyobb tömegekben azzal a célzattal fognak ide elhozni, hogy azokat ezután itt alacsonyabb rendű árukká elrontsák. Gyakorlati jelentőségük a most szóban levő rendelkezéseknek leginkább azokban az aránylag igen ritka esetekben lesz, amikor vagy olyasvalaki hozza ide az árut, aki a vámtarifában tájékozatlan — ami leginkább külföldinél fordul elő — vagy akkor, ha az áru szállítása közben váratlanul lényeges fordulat áll be a behozatali konjunktúrában; mind a két esetben nagy méltánytalanság, ha a vámjogi rendelkezések arra kényszerítik az illetőt, hogy vagy megfizesse a magas vámot, vagy pedig visszavigye az árut és viselje a magas szállítási költségeket. A kiviteli árukat illetőleg a 62. §. az állítási kötelezettségre vonatkozó azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyekről a behozatali árukat illetőleg a 35. §. szól. Ennek a §.-nak második bekezdése a kiviteli árukra ugyanúgy rendelkezik, mint az 59. §. harmadik bekezdése a behozatali árak tekintetében. A harmadik bekezdés a körülményesebb árubevallásadást a kivitel megkönnyítése érdekében azokra az esetekre korlátozza, amelyekben ez elkerülhetetlen. A vámhivatali vizsgálatot illetőleg a kiviteli árukra is az 52. §.-ban foglalt általános rendelkezések érvényesek, ide értve a most idézett §. negyedik bekezdésében foglalt, a vizsgálatnak egyes próbákra szorítására vonatkozó rendelkezést is. A javaslat azonban a 62. §. negyedik bekezdéseben felhatalmazást tartalmaz a pénzügyminiszter számára arra vonatkozólag, hogy a belső vizsgálat végrehajtása tekintetében könnyítéseket engedélyezhessen az olyan kiviteli áruknál, amelyek sem kiviteli vám (kiviteli illeték), sem kiviteli tilalom alá nem esnek ós amelyek kilépését nem kell igazolni. A kivitel megkönnyítése érdekében ugyanis kívánatos lenne a belső vámhivatali vizsgálatot — jövedéki kihágás gyanújának esetén kivül — egészen mellőzni az olyan kiviteli áruknál, amelyeknél a most felsorolt kürülmények egyike sem forog fenn. Mindaddig azonban, amíg kivált a kiviteli tilalmak még oly szerepet játszanak, mint most, ez aggályosnak látszik. A javaslat tehát gondoskodik a pénzügyminiszternek oly felhatalmazásáról, amellyel ez akkor fog élni, amikor a kivitel majd felszabadul a mai korlátozásai alól.