Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.

Irományszámok - 1922-478. Törvényjavaslat a középiskolai tanárok képzéséről és képesítéséről

478 szám. 527 reáliskola épületébe beszorítva). Ez szükségessé teszi, hogy amíg gyakorló­középiskola felállítható lesz, a tanárképzőintézetek elnöksége a gyakorló­tanárjelöltek szakszerű didaktikai vezetésével a nem állami középiskolák egyes kiváló tanárait bízza meg. Azonban a tanárképzőintézetek tanulmányi szervezetének ez az átalakítása, mely ezentúl valamennyi tanárjelöltet tervszerűen megszabott és elmélyedő munkára kötelez, csakis akkor teremtheti meg közművelődésünk számára a maga igazán értékes gyümölcseit, ha az általában szegénysorsú, sokat nélkü­löző, idejüket magántanításra és nevelősködésre elfecsérelni kényszerült tanár­jelölteket anyagilag hathatósan támogatjuk. A támogatás helyes formája nem az ösztöndíj, amelynek elnyerése után a jelölt továbbra is megtarthatja magánóráit, hanem az internátusi elhelyezés (9. §.). A szakszerű vezetés és kellő fegyelmi rend alatt álló tanárképző internátusra már megvan a jól bevált mintánk Budapesten a harminc év óta sikeresen működő báró Eötvös József-kollégiumban. Addig is, míg pénzügyi helyzetünk ilyen kollégiumok felállítását megengedi, a már meglevő főiskolai internátusok keretében külön kell gondoskodnunk tanáijelöltek ellátásáról. Ezt különösen sürgőssé teszi az új középiskolai törvény, mely főkép a reálgimnáziumban és a reáliskolában a modern nyelvek tanítását előtérbe állítja. Kiváló modern nyelvi tanárok kiképzése most különös feladatunkká vált. A jelen törvényjavaslat új intézkedései a tanárképzőintézetek és a tanár­vizsgáló bizottságok sok évtizedes működésének tanulságain alapulnak. Köz­művelődésünk színvonalát, mely nagy mórtékben a nemzet művelt rétegét nevelő középiskoláink értékétől függ, csak úgy tudom biztosítani, ha a tanár­képzésnek e javaslatban célba vett reformja a törvény erejével megvalósul. A középiskolák szervezetének az 1924. évi XI. t.-c. által végbevitt átala­kítása mintegy külső reformnak tekinthető : középiskoláinknak igazi belső reformja azonban lényegében a jó tanárképzésen sarkallik. A "jó tanár maga a jó iskola, bármily rossz legyen is a szervezet és a tanterv; a rossz tanár már maga rossz iskolát jelent, akármilyen jó is a szervezet és a tanterv. A törvényjavaslat egyes szakaszainak részletes indokolása a fönn ebb kifejezett elvekből folyik. Az 1 — 3. §. a tanárképzőintózet vezetőségének és tanári testületének eddig bevált, jelenlegi szervezetét állandósítja. Szándékomban van a tanítás elméletében és gyakorlatában kiváló középiskolai tanárokat, a tanárképző­intézetek javaslatára, ez intézetekbe szolgálattételre berendelni, hogy az egyetemi előadásokat az egyes szaktárgyak középiskolai anyagának főkép didaktikai célzatú tárgyalásával s a megfelelő gyakorlatokkal kiegészítsék. Az e célra alkalmazott tanárok nem okoznak új pénzügyi megterhelést, mert helyüket a középiskolákban oly tanárok foglalhatják el, akik néhány állami gimnáziumnak megszüntetése folytán felszabadulnak. Jelenleg ugyanis olyan helyeken is vannak gimnáziumaink, ahol semmiféle közművelődési jelentő­ségük nincsen, csakis a szellemi proletariátust tenyésztik, létj oguk és fenn­tartásuk tehát egyáltalán nem indokolható. A 4. §-t, mely minden tanárjelöltet kötelez arra, hogy egyetemi tanul­mányai folyamán a tanárképzőintézet tagja legyen s ennek kijelölt előadá­saiban és gyakorlataiban részt vegyen, már fennebb indokoltam. Azonban mégis szükséges, hogy külön szabályoztassék ez a kötelezettség olyan tanár­jelölteknél, akik 1. valamely másnemű hazai főiskolában végezték tanulmá­nyaikat vagy ezek egy részét (pl. a katholikus vagy protestáns theológia elvégzése után lesznek tanárjelöltek s theológi-ai tanulmányaik alapján egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom