Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.
Irományszámok - 1922-474. Törvényjavaslat a Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság hatáskörére és működésére vonatkozó szabályzat jóváhagyása tárgyában 1923. évi május hó 27-én Párisban kötött egyezmény becikkelyezéséről
500 474. szám. Melléklet a 474. számú irományhoz. Indokolás „a Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság hatáskörére és működésére vonatkozó szabályzat jóváhagyása tárgyában az 1923. évi május hó 27-én Parisban kötött egyezmény becikkelyezéséről 4 ' szóló törvényjavaslathoz. A trianoni békeszerződés által megvont politikai határok közé szorított Magyarország, új határainak megállapítása folytán a régi országhatárok között levő Duna-medencét alkotó területekből a szomszédos államok részére leszelt határfolyókon és a határokon kívül maradt rendszereken részben, illetőleg egészben elvesztette a szuverenitást s a határszéli területeken levő és kettévált vízrendszereknél megosztani kényszerült azt az egységes igazgatást és felügyeletet, amelyet a Duna medencéje felett régi területi fennhatósága alapján oly hathatósan és sikeresen gyakorolt azelőtt. Bármennyire szétosztották is a trianoni békeszerződés határozmányai az egységes vízrendszer feletti egységes állami fenhatóságot Magyarország és a szomszédos államok között, mégis a régi országhatárok között levő Dunamedencének területi és közgazdasági egybetartozására és az ebből folyó közös állami érdekekre való tekintettel az új érdekelt államok részvételével egy nemzetközi bizottság útján kívánták továbbra is biztosítani a Dunamedence egységes vízügyi igazgatását. Az új határok megállapítása különösen érzékenyen sújtotta azt a nagyszámú ármentesítő társulatot, amely az új politikai határok mentén fekvő területeken működött. Ezen társulatok egységét az új határok sok helyen megbontották s ezáltal további fennállásukat nehézzé, sőt néhol lehetetlenné tették; A szóban levő társulatoknak különböző államok fenhatósága alá került egyes részei közgazdasági érdekeiket a jövőben csak úgy biztosíthatják és a vízrendszerek intenzív kihasználását csak úgy hajthatják végre, ha a vízépítészeti yédőmüvek egységes rendszerének biztosítása mellett és tekintet nélkül a politikai határok által történt kettéosztásukra, összhangzó működésükkel fentartják korábbi egységüket és az abban rejlő közgazdasági erőt. A trianoni határok megvonása folytán különösen szembetünőekké váltak az államok érdekellentétei a hegyi vizek levezetésének módját illetőleg. Míg ugyanis egyes államoknak természetes érdeke az áradó hegyi vizeknek lehető
