Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.

Irományszámok - 1922-470. Törvényjavaslat a bünetőtörvények kiegészítéséről és egyes rendelkezéseiknek módosításáról, valamint a büntető igazságszolgáltatás további egyszerűsítéséről

470. szám. 465 e bíróság hatáskörébe tartozzék a párviadallal kapcsolatos közönséges bűntettek és vétségek (Btk. 29Q. §-a, jelen javaslat új 17—19. §-a) büntetése is. Elejtem a javaslatnak V. fejezetében (6-6—71. §.) tervezett rendőri felügyelet alá helyezést, mert meggyőződésem szerint ily intézménynek jogrendszerünkbe iktatására szükség nincs Azt a célt, amit e fejezet szem előtt tartott — a felforgató elemek féken tartását — természetesen magam is szükségesnek tartom, de ezt a célt biztosítják a javaslat egyéb rendelkezései (46—57. t;-ai), továbbá az 1921:111. törvénycikknek és a robbantószerrel elkövethető bűncselekményekre vonatkozó — 355. sz. alatt már benyújtott — törvényjavaslatnak rendelkezései. Ily rendszer, vagyis rendőri felügyelet alá helyezés bírói határozat alapján, tehát pusztán megelőzés végett, vagyis konkrét bűncselekmény nélküli bírói beavatkozás, a bíróságot olyan feladattal terhelné, amely egyáltalában nem tartozik hivatásának körébe. De ily rendszer a? elérni kívánt célt nem is szolgálná megfelelően, mert a bíróság hivatásánál fogva nem is alkalmas rendészeti tenniyalók végzésére. De még abban az esetben is, ha ily elvi okokból nem lehetne komoly kifogást támasztani a szóbanlevő intézmény ellen, gyakorlati értéke alig lehetne, mert a gyanús elemek szemmeltartása úgyis a rendőrség feladata, s ennek a feladatnak teljesítését semmiféle jogszabály nem pótolhatja; az újabb jogszabály érvényrejuttatásáról is csak a rendőrség ellenőrzése gondoskodhatik, tehát a súly mindenképen a rendőrség tényleges működésén van, ez pedig jogszabály nélkül megtörténhetik ma is, sőt ez a rendőrségnek egyik legfőbb kötelessége. A 73. §-ban korlátozom az egyesbíróság elé utalt ügyeket. Azt az elvi korlátot, amelyet ily ügyek tekintetében az 1921 : XIX. törvénycikk felállított, nevezetesen, hogy egyesbíró ne ítélkezzék oly ügyben, amelyre a törvény öt évet meghaladó szabadságvesztésbüntetóst állapít meg, nézetem szerint a legmesszebbmenő pénzügyi takarékosság mellett is fenn kell tartani. Nem tarthattam fenn a javaslat 76. §-át, nevezetesen azt a rendelkezést sem, hogy a kii. Kúria ezentúl büntető ügyekben háromtagú tanácsban határozzon, mert helyesnek tartom azokat az aggodalmakat, amelyeket kiváló elméleti és gyakorlati szakférfiak azon az alapon támasztottak, hogy a kir. Kúria magas hivatásával és különösen a jogegység fenntartására irányuló fontos feladatával nem fér össze a tanácstagok számának ily leszállítása. E helyett inkább azzal igyekszik az új javaslat a Kúriát tehermentesíteni, hogy a 86. §-ban lényegesen korlátozza azokat az eseteket, amikor a kir. ítélőtábla ítélete ellen semmiségi panasszal lehet a kir. Kúriához fordulni. A 77. §-ban csak jogi szabatosság érdekében tettem kisebb módosítást. Fenntartom a közvetlen tárgyalás intézményének a 80. §-ban tervezett kiterjesztését, lényegesen fokozni kívánom azonban gyakorlati jelentőségét azzal, hogy kötelezővé teszem ezt a kivételesen gyors eljárást minden olyan esetben, amikor a főtárgyalás előkészítést nem kíván. Minthogy azonban ennek a kivételes eljárási módnak kötelezővé tétele fokozottabb követelményeket támaszt az eddiginél, ezért a korábbi 80. §-nak 2. és 8. pontjában foglalt féltételeknek együttes meglétét kívánom meg. A 81. §-ban csak lényegtelen stiláris módosítást tettem. Minthogy a vádirat elleni kifogás mellőzése csak kisebb jelentőségű ügyekben tekinthető aggálytalannak, a 82. §-ban a fennálló jogi helyzeten nem kívánok változtatni, s a vádirat elleni kifogás mellőzését csak olyan ügyekben engedem meg, amelyek egyesbíróság elé tartoznak. A 85. § t a munkateher további csökkentése végett azzal az új rendelAz 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. X. kötet. 59