Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.

Irományszámok - 1922-470. Törvényjavaslat a bünetőtörvények kiegészítéséről és egyes rendelkezéseiknek módosításáról, valamint a büntető igazságszolgáltatás további egyszerűsítéséről

404 470. szám. A 20. §-ban leszállítottam a büntetés szigorát. A 21—34., továbbá a 36—38. §-okban a lényeg változtatása nélkül, részint a jogászi szabatosság érdekében tettem kisebb módosításokat, részint a cselekmény természetének megfelelően mellékbüntetésként pénzbüntetést vettem fel, részint pedig — tekintve pénzünk sajnálatos elértéktelenedésót — felemeltem a pénzbüntelések összegét s ezeket, számolva a cselekmények tárgyi súlyával is, oly módon hoztam összhangba, hogy a Btk.-ünk értelmében kiszabható legmagasabb összeget ötezerszeresen vettem számításba. A. 35 §4 elejtem, mert ez ellen a § ellen nagyon komoly aggodalmak merültek fel, s az e téren előforduló visszaélések megtorlására az eddigi büntetőjogszabályok — főleg a csalásra vonatkozó rendelkezések — kielégítőknek mut?tkoznak. - A 39. §-ba ütköző cselekményt éppen úgy kell büntetni abban az esetben is, ha az ott említett fontos közérdekű üzemnek vagy intézménynek hivatásszerű működését a munkaadó zavarja meg. Ennek világos kiemelése végett szükségesnek tartom, hogy a munka abbanhagyásávai szavak után beszúrassék : »a munkások kizárásával«. Leszállítom továbbá e §-ban is a büntetésnek túlságos szigorát. A törvényhozó testület tagjának megvesztegetésére vonatkozó 40—42. §-okat elejtem. Mindenütt, ahol a parlamentális rendszert fogadták el, ennek a rendszernek szükséges kiegészítéséül és a törvényhozó szervet megillető szuverenitás követelményéül tekintették és kevés kivétellel tekintik ma is, hogy csak maga a törvényhozó testület vonhassa felelősségre saját tagját e minőségében kifejtett működéséért. Közjogi okok nyomatékosan szólnak az ellen, hogy a bíróságok a törvényhozó testület egyes tagjainak tevékenységét ítélkezésük körébe vonják ós különösen a megvesztegetés tényálladékának megállapítása közben abban a kérdésben is döntsenek, hogy a törvényhozás tagjának mi a hivatalból folyó kötelessége és milyen cselekményeket kell a hivatásánál fogva teljesítenie. Ezeket a kötelességeket ós ezeket a cselekményeket jogilag nem is lehet olyan pontosan meghatározni, mint a közhivatalnokokét és így a törvényhozói kötelességgel kapcsolatban elkövetett megvesztegetés tekintetében a bírói gyakorlat nem nyugodhatnék biztos alapokon. A korábbi 44. §. elé új §. felvételét javaslom a St. 18. §-ában megállapított biztosítéknak pénzünk elértéktelenedése következtében feJemelése végett, Az emelés csupán a törvény életbelépése után megindítandó lapokra vonatkozik, hogy a most megjelenő lapok súlyos megterhelésnek ne legyenek kitéve. A korábbi 45. §-t pedig megfelelően kiegészítem arra az esetre, ha a felelős személy a törvényhozásnak tagja. A 46. §-ban korlátozom az időszaki lapok betiltásának körét azzal, hogy ily intézkedést a bíróság csupán a kir. ügyészség indítványára tehessen. A korábbi javaslat 64. és 65. §-át egybevonom, a feleslegesnek látszó részeket elhagyom s a szabatosság érdekében teszek a szövegen néhány módosítást. Ha a kir törvényszékeknél becsületvédő bíróságot szervezünk, nem találom értelmét annak, hogy azokban a rágalmazás! és becsületsértési ügyekben, amelyekben az eljárás a törvényszék hatáskörébe tartozik, ne ez JL bíróság, hanem a törvényszéknek egy másik tanácsa járjon el. Ezenfelül szükségesnek tartom a kiegészítést abban az irányban, hogy a járásbíróság hatáskörébe tartozó rágalmazási ós becsületsértési ügyek közül a kir. ügyészség legyen hivatott kiemelni a közszempontból nagyobb jelentőségűeket ós cbak ezek kerülhessenek a becsületvédő bíróság elé, továbbá, hogy