Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.
Irományszámok - 1922-470. Törvényjavaslat a bünetőtörvények kiegészítéséről és egyes rendelkezéseiknek módosításáról, valamint a büntető igazságszolgáltatás további egyszerűsítéséről
470. szám. 463 államfogházzal büntetve, nem hatékonyak abban az irányban, hogy a fe!ak és főleg a segédek a békés kiegyenlítésre komolyan törekedjenek. Pedig a párviadalra kényszerítő társadalmi közfelfogás nem minden párbaj ozónak szolgálhat mentségéül, sőt az esetek legnagyobb részében, legalább az egyik félnek e felfogás szerint is vétkes magatartása szolgáltat okot a párviadalra. A társadalmi közfelfogás ugyanis senkit sem kényszerít arra, hogy megtörtént sértésért ne ajánljon fel megfelelő nem fegyveres elégtételt, vagy hogy az ily felajánlott elégtételt visszautasítsa. Ha pedig a felek, illetőleg segédeik között a sértés vagy az elégtétel tekintetében nézeteltérés merül fel, a társadalomban elfogadott nézetek megengedik, hogy az ügyet becsületbíróság elé terjesszék A társadalmi becsületbíróság eddig is szokásos intézményének általánossá válása lenne megítélésem szerint a párviadalok megelőzésének legbiztosabb eszköze, annál is inkább, mert á tapasztalat szerint a párbajok túlnyomó részét nem életbevágó, kieg} 7 enlíthetetlen összeütközések miatt vívják. Ha minden esetben komoly, tekintélyes, higgadt és elfogulatlan férfiak fogják vizsgálni, történt-e sértés és azt minő nem fegyveres elégtétellel lehet kiegyenlíteni, döntésükben meg fog nyugodni a becsületét vagy társadalmi tekintélyét leginkább féltő is. Ezt a nézetet megerősíti azoknak a törekvéseknek sikere, amelyek a párviadaloknak a fegyveres erők körében hasonló eszközökkel való korlátozására irányulnak. Ezért a javaslat új 18. §-ában a feleknek és segédeiknek jogi kötelességévé kívánom tenni, hogy minden arra alkalmas esetben komoly kísérletet tegyenek társadalmi becsületbíróság közreműködésének igénybevételével a párviadal elkerülésére. Az a fél vagy az a segéd pedig, aki ilyen fegyvertelen és a társadalmi közfelfogás szempontjából is kifogástalan eljárási mód helyett a viszály elintézését szívesebben teszi függővé a fegyveres mérkőzés esetlegességeitől, könnyelműen szegi meg a törvényt ós méltán büntethető fogházzal, illetőleg börtönnel, vagyis az életet ós a testi épséget sértő közönséges bűncselekmények rendes büntetési -nemeivel. A társadalom komoly elemeire vár ezután az a feladat, hogy azoknak a társadalmi rétegeknek meggyőződésében, akik közt a párviadal szokása el van terjedve, a társadalmi becsületbíróság kötelező igénybevételét a tisztultabb becsületérzés követelményéül elfogadtassák és a becsületbíróságok működését is akként irányítsák, hogy azok minden esetben lelkiismeretbeli komoly kötelességüknek tekintsék a nem fegyveres elintézés megfelelő módjának megtalálását. Kiegészítésre szorulnak végül Btk.-ünknek párviadalra vonatkozó rendelkezései abban az irányban, hogy közönséges bűntettesekként megbélyegző, súlyos büntetés alá kerüljenek azok, akik a párviadalt közönséges bűntett elkövetésére csak álarcul, eszközül használják fel. Aki ugyanis előzetesen szenvedett sérelem nélkül pusztán abból a célból sért meg valakit becsületében, hogy ily módon őt párviadalra kényszerítse, annak indító oka kétségtelenül nem az az emberileg érthető törekvés, hogy magának elégtételt szerezzen és társadalmi helyzetét is csorbítatlanul megőrizze. A párviadal neki csak tervszerűen előkészített alkalom arra, hogy valakinek életét és testi épségét megtámadhassa. Ehhez képest az új 19. §-ban oly rendelkezés beiktatását indítványozom, amelynek következtében az ilyen egyén, ha a párviadalban megsebzi vagy megöli ellenfelét, az általános szabályok szerint essék büntetés alá, hisz cselekménye semmiben sem különbözik azokétól, akik párviadalon kívül követnek el súlyos testi sértést vagy szándékos emberölést. A 18. és a 19. §-ban — tekintve pénzünk sajnálatos elértéktelenedését — emelem a pénzbüntetés összegét.
