Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.
Irományszámok - 1922-470. Törvényjavaslat a bünetőtörvények kiegészítéséről és egyes rendelkezéseiknek módosításáról, valamint a büntető igazságszolgáltatás további egyszerűsítéséről
462 470. szám. nyújt; ha pedig a tömeg a puszta engedetlenségből kilép és fenyegető vagy erőszakos magatartásával a hatóságot hivatásának jogszerű gyakorlásában akarja megakadályozni, mar a hatóság elleni erőszak bűntettére vonatkozó szabályok (1914 : XL. t.-c. 2.. §-a) nyernek alkalmazást; ugyanezek alá esik a felbujtó is. Abban az esetben, ha az engedetlenségre felhívás eredménytelen maradt, a cselekmény a Btk. 172. §-a alá esik. E cselekmények büntetése jelenleg öt évig terjedhető börtön. Fennálló jogunk tehát helyesen értékeli ós szigorúbban bünteti az ily cselekményeket,- mint a javaslat. A 9. §. első sorában a »több« szót »nagyobbszámú«-val cserélem fel, második sorában pedig az »egyenesen felhív« szavak után »vagy izgat« szavak felvételét indítványozom. Az első módosítással a bűncselekmény körét szűkebbre vonom, a másodikkal pedig a többoldalról már régen hangoztatott ama követelésnek kívánok eleget tenni, hogy a bujtogató alattomos, burkolt izgatások is büntetés alá kerüljenek. Köztudomású ugyanis, hogy megváltozott e cselekmény elkövetésének alakja; ma ritkán követik el e cselekményt egyenes felhívással, hanem leginkább alattomos, burkolt bujtogatással. A Btk. 171. §-a első bekezdésének ily módosítása szükségszerűen maga után vonja, hogy a második bekezdésében »a felhívás« szó után »vagy izgatás« szavak tótessenek. Ehhezképest a Btk. 171. §-a második bekezdésének módosított szövegét is felvettem a javaslatba. A 11. §-ban a fenyegetést a veszélyes fenyegetésre kívánom korlátozni. A 14. §-ban a rágalmazásnak túlságosan kiterjesztett fogalmát szűkebbre vonom s a jogi szabatosság rovására eső felesleges részeket elhagyom. A 15, §-ban enyhítem a büntetés szigorát s a feleslegesnek látszó részeket elhagyom. A korábbi javaslat 17. §-a után három új § felvételét indítványozom, amelyekkel Btk.-ünknek a párviadalra vonatkozó rendelkezéseit kívánom részben módosítani, részben kiegészíteni. Mindenekelőtt módosításra szorul a Btk. 295. §-a, mert az ebben a §*ban meghatározott cselekményre indokolatlan nézetem szerint az államfogházbüntetés alkalmazása. A pár viadalcselekményeknek állam fogházzal, vagyis a megbélyegző jelleget nélkülöző custodia honestával, büntetése csak abból a szempontból lehet megítélésem szerint indokolt, hogy a törvényhozás számol a társadalmi közfelfogás súlyával, amely egyeseket arra kényszerít, hogy becsületük vagy társadalmi helyzetük megóvása végett a párviadal elől ne térjenek ki. A társadalmi kényszer nyomására azonban a legkevésbbó sem hivatkozhatik az, aki illetéktelenül másnak ügyébe avatkozva, azt párviadalra buzdítja, vagy őt erre azzal a durva eszközzel mintegy kényszeríti, hogy a kihívástól, a kihívás elfogadásától vagy a párviadaltól vonakodása miatt gúnyolja, sértegeti vagy megvetéssel fenyegeti. Ezért erre a cselekményre az új 17. §-ban államfogház helyett közönséges szabadságvesztés büntetési nemet: fogházat hozok javaslatba A párviadalra kényszerítésnek szokásos ós különösen veszedelmes alakja, ha a cselekményt sajtóközleménnyel követik el; ilyen pl. a kihívó nyilatkozatoknak, a lovagias elégtételadás - megtagadásáról szóló jegyzőkönyveknek és megbélyegzésre szánt hasonló közleményeknek a a sajtóban közzététele. Ehhez képest az új 17. §. második bekezdésében azt javasolom, hogy az ilyen közléseket az általános büntetőjogi szabályok alá helyezzük a sajtójogi felelősségi rendszer helyett. Kiegészítésre szorulnak továbbá Btk.-ünknek párviadalra vonatkozó rendelkezései abban az irányban, hogy az összes párviadalcselekmónyeket
