Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.
Irományszámok - 1922-426. Törvényjavaslat az Olasz Királysággal 1924. évi március hó 27-én kötött pénzügyi egyezmények és megállapodások becikkelyezéséről
94 426. szám. Intézkedik végül az egyezmény az olaszokra nézve a legtöbb kedvezményi elv alkalmazása és az egyezményből folyó vitás ügyek eldöntésére egy vegyes döntő bizottság felállítása iránt. Indokolás a magánbiztosító társaságokra vonatkozó egyezményhez. A belföldi biztosító vállalatok az egyezmény keretében igen kis mértékben vannak érdekelve. A megegyezés az 1922. év március hónapjában „megtart ott római konferencián aláírt megállapodás alapján létesült. Az egyezmény megállapítja annak szükségét, hogy a volt osztrák és magyar területen működött biztosító vállalatok szétdarabolása elkerültessék és hogy a volt monarchia területén a köztartozások és a pénzrendszernek az utódállamok által való átszervezése következtében felmerült kérdések szabályoztassanak. A biztosító magánvállalatok állami hovatartozandóságára nézve az az irányadó, hogy a vállalat központi székhelye a fegyverszünet idejében hol volt. Az egyezmény szerint a régi monarchiából odaítélt területen székhellyel bíró vállalatnak a másik állam területén működő fiókjai az utóbbi államban érvényes törvényeknek és a megfelelő ellenőrzésnek vannak alávetve. Rendelkezik továbbá az egyezmény a biztosítások állományának szétosztásáról az osztrák és magyar koronában, továbbá idegen pénznemekben kötött biztosítási szerződések szétosztásának módozatairól ós a két szerződő állam állományába tartozó biztosítások átszámolási alapjáról akként intézkedik, -hogy az olasz állományba tartozó biztosításokra nézve 1 régi korona 060 lírával és a magyar állományba tartozó biztosításokra nézve 1 régi korona 1 magyar koronával lesz értékelendő. A vállalatok kötelezhetők az egyezmény szerint az egyes államokra eső díjtartalékok kimutatására, amely díjtartalékok szerződő államok által a biztosítottak érdekeinek megóvása végett deponáltathatók. Az egyezményhez tartozó függelékben a magyar kormány elismeri, hogy az egyezmény nem érinti az Olaszországhoz csatolt területen székhellyel bíró vállalatoknak a trianoni szerződésből folyó jogait, továbbá a magyar államnak azt a kötelezettségét, hogy az ezen vállalatoknak 1920. június 4-én tulajdonát képezett magyar hadikölcsönök terhét magyar koronában elvállalja. Indokolás a magyar állampolgárok Olaszországban levő javainak felszámolására vonatkozó egyezmény és függelékéhez. Amint fentebb a »Tartozások és követelésekről szóló egyezmény« indokolásában már említést nyert, az olasz királyság nem vette igénybe a két ország állampolgárai tartozásainak és követeléseinek kölcsönös rendezésére a trianoni szerződés 231. cikkében szabályozott kiegyenlítő eljárást. Ennek következtében az Olaszországban a háború alatt lefoglalt magyar vagyonnak, valamint az olasz állampolgárokat a békeszerződésből kifolyólag megillető kártérítési igények kölcsönös elszámolása egyezményileg volt rendezendő.
