Nemzetgyűlési irományok, 1922. X. kötet • 424-479. sz.
Irományszámok - 1922-426. Törvényjavaslat az Olasz Királysággal 1924. évi március hó 27-én kötött pénzügyi egyezmények és megállapodások becikkelyezéséről
426. szám. 95 Ezt a célt szolgálja, a most megkötött egyezmény, amely szerint a két ország között az elszámolás megejthetése végett kiegyenlítő számlák nyitandó k. Az egyezmény szabályozza azt, hogy ezen a számlán mi Írandó Magyarország és mi Olaszország javára. A számlán mutatkozó egyenleg végleges rendezését a jelen törvényjavaslatban becikkelyezendő eg} :r ezmények közül az utolsó szabályozza, mely a * Pótmegállapodás a magyar állampolgárok Olaszországban levő javainak elszámolására vonatkozó egyezményhez« címet viseli. A trianoni szerződós 232. cikkében részletezett kárigények tekintetében a két kiegyenlítő számla vezetésével^ megbízott hivatal között barátságos egyezségek létesítése vétetett kilátásba. Az egyezmény értelmében magyar magánszemélyeknek Olaszországban séquestrait, s 50.000 lirát meg nem haladó értékű magánjavai felszabadíttatnak, ha tulajdonosuk Olaszországban fennálló tartozását kiegyenlítette. Ugyancsak felszabadulnak magánszemélyeknek személyi használatra szánt ingóságai és javai is. Az egyezmény lehetővé teszi, hogy magyar hitelezők követeléseiket akár saját tartozásuk törlesztésére fordíthassák, akár ily célból más magyar adósoknak átengedhessék. Az egyezmény szerint magyar állampolgároknak 1919. szeptember 19.-e után Olaszországban szerzett jogai, javai és érdekei kivétetnek a trianoni szerződés 232. cikkének vagy a tárgyalt egyezménynek rendelkezései alól ; így azokkal tulajdonosa szabadon rendelkezhetik. Ugyancsak nem vonhatók felszámolás alá magyar honosoknak az új olasz területeken levő jogai, javai és érdekei sem. Az egyezményhez tartozó függelék bizonyos jogfenntartásokat tartalmaz magyar állampolgárok tulajdonát alkotó egyes javaknak, jogoknak és érdekeknek az olasz kincstárra való átháramlása tekintetében, továbbá bizonyos kötelezettségeket, melyek a magyar államra alig jelenthetnek lényegesebb terheket, s egyes kárigények jóindulatú elbírálására illetőleg a barátságos megegyezések előmozdítására vonatkoznak. Indokolás a Budapesten 1924. évi március hó 27.-én kelt zárójegyzőkönyvhöz. Ez a jegyzőkönyv bizonyos jogfenntartásokat erősít meg részben a tartozások és követelések tárgyában létesített egyezményekre vonatkozólag, részben az államadóssági hátralékoknak új adóssággá való átalakítása tárgyában létesített egyezményt illetőleg. Ez utóbbira nézve az olasz kormány egyrészt kijelenti, hogy a legtöbb kedvezményi elv alkalmazása tekintetében az angol ós francia viszonylatokban létrejött régebbi ós újabb egyezmények a maguk egészében teendők vizsgálat tárgyává, s hogy az olasz bizottság ezen egyezményeket és nyilatkozatokat megvizsgálván, úgy találta, hogy a szóbanforgó egyezményeknek a legtöbb kedvezmény igénybevételére vonatkozó jogfenntartása a bizottság nézete szerint az olasz címletbirtokosokat nem illeti meg. Ezzel szemben a magyar kormány biztosítja azokat az olasz címletbirtokosokat, akik a fentebb említett konszolidálási egyezmény feltételeit nem kívánják elfogadni, hogy a francia, illetve angol konvenció alapján leendő kielégítésüket igényelhetik.
