Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.

Irományszámok - 1922-327. A földmívelésügyi, igazságügyi, közigazgatási, pénzügyi és közgazdasági bizottság együttes jelentése "a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920:XXXVI. törvénycikk kiegészítéséről" szóló 304. számú törvényjavaslat tárgyában

48 32?. szám. Az ötödik bekezdés végén, az »ilyen módon vissza« szavak után, közbe vesszőt téve, a bizottság a következő szavakat iktatta: »a birtokot régi családi birtoka helyébe szerezte,«. Ez a közbeszúrás a törvényjavaslat szövegében kifejezett gondolatot kívánja kiegészíteni. A hetedik bekezdésben, az Ötödik sorban, a »valóságban nem erdő« szavak után, az »és« szócska helyett vesszőt téve, a bizottság a következő, hatodik sorban, a »sem áll« szavak után a következőket vette fel: »és öt éven belül legelő volt,« — végül a nyolcadik bekezdésben, a harmadik sorban, a »tényleg borított« szavak után ezeket iktatta be: »és már eddig legeltetésre is használt«. Mindkét közbeszúrás indoka az, hogy a hetedik, illetve a nyolcadik bekezdésben foglalt rendelkezések alapján erdővédelmi okokból csakis olyan erdei terű-, letek vétethessenek igénybe, amelyeket már eddig legeltetésre is használtak. 9. §. A második bekezdés negyedik sorában, a »hivatásos földmíves,« szavak után a bizottság a következőket iktatta be: »vagy ilyennek leszármazója« — továbbá ugyanitt a mondat végére, a »helyébe szerezte« szavak után veszszőt téve, a következőket: »bármily időtartam telt el a régi családi birtok elidegenítése és az új birtokszerzés között.« Mindkét közbeszúrással a bizottság a második bekezdés első mondatában foglalt gondolatot kívánta teljesebben kifejezne és fokozottabb érvényesüléshez juttatni. A § új, harmadik bekezdéseként a bizottság a következőket vette fel: »Amennyiben az Országos Földbirtbkrendező Bíróság a közalapok és közalapítványok, valamint tanulmányi célokat szolgáló vagyonok ingatlanait kénytelen igénybe venni, ez a házhelyekre szükséges területek kivételével lehetőleg ne megváltás útján, hanem hosszú lejáratú kis- és középhaszonbérletek alakítása után történjék.« Ezzel a rendelkezéssel a bizottság az említett cólvagyonok nagyérdekű kulturális rendeltetését kív an]a a lehetőség adta keretek között méltányolni, annak az irányelvnek a megjelölésével, amely a földbirtokreform végrehajtása tekintetében az említett cél vagy ónokkal szemben követendő, tekintettel arra is, hogy a mai viszonyok között és belátható időn belül nem remélhető, hogy a célvagy ónok számottevő újabb ingatlanokhoz juthassanak. Másfelől a rendelkezés szövegezésénél beható megfontolás tárgyává tette a bizottság a földbirtokpolitikai érdekeket, valamint azt is, hogy a törvényjavaslat 14. §-ának második bekezdése szerint adott esetekben mód ós alkalom nyílik arra, hogy a cél vagyonok megfelelő csereingatlanokkal való kárpótlásban részesülhessenek. A §. új, negyedik bekezdéseként a bizottság a következőket iktatta: »Budapest székesfővárosban és a törvényhatósági joggal felruházott városokban a szabályozási tervbe bevont vagy a városi hatóság által ipari, kereskedelmi vagy más közérdekű célra már kijelölt területekre megváltási eljárásnak csak a törvényhatósági bizottság hozzájárulásával van helye. Ez a mentesség kiterjed mindazokra az esetekre is, amelyekben a megváltás a jelen törvény életbeléptekor még végrehajtva nem volt.« Minthogy az alaptörvény a földbirtokreformnak Budapesten és a nagyobb városokban való végrehajtása tekintetében külön rendelkezéseket nem tartalmaz s ennek következtében a székesfőváros és a városok sajátszerű viszo-