Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.
Irományszámok - 1922-345. Törvényjavaslat a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről
190 34ÊT. szám. tagokat szabad választás útján juttatta megbízáshoz, kivéve azt a 22 tagot, akiket a törvény értelmében állásuknál (tisztüknél) fogva illet meg a tagság joga. Az 1920: IX. t.-cikk hatálya azonban csak három évre szólt, és a székesfővárosban a törvényhatósági bizottság, a [közigazgatási bizottság, az igazoló választmány és a kerületi választmányok tagjainak megbízatása 1923. december hó 31-én lejár. E törvény meghozatalakor, — amint ez mindjárt annak 1. §-ából kitűnik, — a törvényhozás abban a feltevésben élt, hogy három esztendő bőségesen elég lesz az új székesfővárosi törvény megalkotására. Az erre irányuló szándék azonban ezúttal sem vált valóra. Most tehát, amikor a törvény hatálya idejének végéhez jutottunk, a székesfővárosi önkormányzati testületetek további működéséről feltétlenül gondoskodni kell. Mindezekre való tekintettel előterjesztem a székesfővárosi törvényhatósági bizottság szervezetéről szóló külön törvényjavaslatot, ós ezzel egyidejűleg az önkormányzati működés folytonosságának biztosításáról szóló másik törvényjavaslatomat is, amely arra az időre, amíg az előbb említett törvényjavaslat törvényerőre emelkedik és végrehajtható lesz, a székesfőváros közigazgatásának ideiglenes ellátásáról gondoskodik. Ez a törvényjavaslat az 1920 : IX. t.-cikkel szemben mélyrehatóbb változtatásokat nem foglal magában, mert a törvényhatósági bizottság jelenlegi összeállítása nagyjából megfelelőnek bizonyult. Megállapíthatom ugyanis, hogy a bizottságnak ezt az összetételét annakidején az összes érdekelt körök, általában az egész közönség megnyugvással fogadta, és azóta sem hangzott el semmiféle oldalról olyan komoly kifogás, amely az 1920: IX. t.-cikkben megállapított szervezet lényeges módosítását indokolttá tenné. Ezért javaslatom alapjául ezt a legutolsó törvényt választottam, s annak egyes rendelkezéseit csak annyiban egészítettem ki és változtattam meg, amennyiben ez szükségesnek és célszerűnek mutatkozott. A leglényegesebb eltérés az 1920: IX. t.-cikk rendelkezéseitől az, hogy a tagok közé egy új csoportot, az örökös tagok intézményét iktattam be, akiket a székesfőváros önkormányzati élete körében különös érdemeket szerzett egyének közül, élethossziglan az államfő nevez ki. Ennek a csoportnak a beillesztését azért tartottam szükségesnek, mert ily módon a törvényhatósági bizottságban mindig lesz a tagoknak egy olyan része, amely a bizottság működésében az állandóságot fogja képviselni. A bizottságba újonnan bejutó tagoknak ugyanis mindig bizonyos időre van szükségük, amíg az önkormányzat ügyeiben kellő tájékozottságot szerezhetnek, hogy azokban aztán eredményesen működhessenek. Az ebből eredő zökkenéseket jövőre legalább is enyhíteni fogja a javaslatnak az örökös tagokra vonatkozó rendelkezése, mert ily módon a tagoknak ez a része a közigazgatási életben az állandóságot ós a hosszabb tapasztalat ós nagyobb közéleti gyakorlat érvényesülését fogja biztosítani. Kinevezésüket a javaslat különösen a székesfőváros fejlesztésének, iparának, kereskedelmének vagy közművelődésének előmozdítása körül szerzett érdemekhez köti. Olyanok fognak tehát ezen a címen bejutni, akik az önkormányzati élet terén közhasznú tevékenységükről már eddig is bizonyságot tettek, ós akik e kinevezés révén képességüket a köz -javára egész életükön át még fokozottabban, úgyszólván hivatásszerűen fogják érvényesíthetni. Ez a csoport lesz az, amely a legközvetlenebbül ós — a szélsőséges politikai áramlatoktól függetlenül — terjesen tárgyilagos szemmel figyelheti meg az igazgatás szükségleteit és fogyatkozá-
