Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.

Irományszámok - 1922-329. Törvényjavaslat a társasház-tulajdonról

329. szám. f 15 az ilyen külön tulajdonban lévő építményeknek vagy építményrészeknek a telek bizonyos eszmei hányadával és a közösségben maradt építményrészekkel való elválhatatlan jogi kapcsolatát indokolják. Az alapító okiratnak közokiratba foglalását a ^részletesebb szabályozás mellőzésének ellensúlyozásául azzal a célzattal kívánja meg a törvényjavaslat, hogy a felek az itt rendezésre váró szövevényesebb és jogi jártasságot igénylő kérdések szabályozásában kényszerítőleg megfelelő segédletre legyenek utalva. A 2. §. az építkezés ügyét kívánja szolgálni azzal, hogy kellő tőkével rendelkező személyeknek megengedi a társasház céljára való építkezést előbb, még mielőtt az általuk létesített építmény egyes részeire vevők volnának ; vagyis megengedi, hogy a tulajdonos az előre jelentett szándékkal társasház céljára létesített építményt emeletsorok vagy helyiségek szerint részekre osztva, utólagosan idegeníthesse el, a telek megfelelő tulajdoni hányadrészével együtt. Ez a rendelkezés tőkeerős pénzintézeteket vagy vállalatokat, amelyek egyébként bérház építésére nem vállalkoznának, az építmény kedvezőbb értékesíthetésénél fogva előreláthatólag szintén az említett cél szolgálatába fog állítani. Minthogy az ilyen intézetek vagy vállalatok, vagy akár egyes természeti személyek is, amennyiben telkeiket az említett célra használják fel, vagy telkeket arra a célra vásárolnak és ideiglenesen ne vökre telekkönyvez tétnek, tulaj donképen csak a végleges vevők részére közvetítő szerepet visznek, ennélfogva méltánylandónak mutatkozik az a kívánság, amely a javaslat 13. §-ban jut kifejezésre, hogy a szóban levő esetekben az építményrészek első szerzőivel kötött átruházási jogügylet, az erről készült okiratok és mellékleteik, valamint a külön tulajdonjogok telekkönyvi bejegyzései is, bélyeg- és illetékmentesség kedvezményében részesíttessenek. A törvényhozás már eddig is figyelemmel volt az életben társasház, öröklakásos ház néven szereplő alakulatokra. Az 1920: XXXIV. t.-c. 122. §-ának 3. bekezdése ugyanis kimondja, hogy azokat a részvénytársaságokat és szövetkezeteket, amelyeknek a nyerészkedés kizárásával csupán az a céljuk, hogy tagjaiknak lakást biztosítsanak, a pénzügyminiszter az illetékegyenérték alól teljesen felmentheti. A 3. §-hoz csak annyit jegyzek meg, hogy már meglevő házak szótdarabolása nem szolgálná az építkezés előmozdítását. Ezçrt a törvényjavaslat társásház-tulajdon létesítését általában csak a törvény életbelépte után előállítandó új épületek tekintetében engedi meg és csak kivételesen, a 3. §-ban felsorolt esetekben és előfeltételek mellett teszi lehetővé azt a korábban már felépített házakra nézve. A 4. §-ba felvett intézkedést főleg a telekkönyv könnyebb áttekinthetősége teszi szükségessé. Ott, ahol a múltból fennmaradt hasonló jogviszonyok még megvannak, a vonatkozó betétszerkesztési utasítások is lényegileg hasonló módon intézkedtek. Az 5—12. §-ok néhány általános utasítást, illetőleg kisegítő jogszabályt tartalmaznak. Mintegy általános útmutatásul szolgálnak arra, hogy a felek a jogviszony megalapításakor mely körülményekre legyenek figyelemmel s illetőleg, hogy ha egyik vagy másik körülményről mégsem rendelkeznének, úgy milyen jogszabályok nyerjenek alkalmazást. A 6. §. második bekezdésének utolsó mondatában a karbantartási és helyreállítási költségekre vonatkozó rendelkezés nemcsak a tulajdonostársak egymásközti viszonyában, hanem a hitelezők szempontjából is fontos, egyrészt a tehermegosztás folytán, másrészt azért is, mert a költségek előnyös biztosítása garanciát nyújt az épít15*