Nemzetgyűlési irományok, 1922. VIII. kötet • 363-372. sz.
Irományszámok - 1922-329. Törvényjavaslat a társasház-tulajdonról
114 329. szám. illetőleg építményrészek átruházására irányuló jogügyleteknek bizonyos mértékben bélyeg és illeték alól mentesítése által. A törvényjavaslat a társasház-tulaj don intézményét akként kívánja megoldani, hogy az ugyanazon a telken levő külön építmények vagy egy építménynek emeletek vagy helyiségek (lakás, üzlethelyiség) szerint természetben megosztott részei mint önállóan telekkönyvezett és forgalomképes tulajdoni tárgyak legyenek elidegeníthetők, örökölhetők, megterhelhetők. Tekintve azonban, hogy a telek és a rajta épült építmény külső megjelenésében egységes tárgy és a dolog természetéhez képest szükséges, hogy a természetben megosztott és egymás mellett fennálló külön tulajdonjogok tárgyául szolgáló egyes építményeken vagy építményrészeken kívül a telek, valamint némely építmény vagy építményrósz közösségben maradjon, ennélfogva legcélszerűbbnek mutatkozik az a jogi szerkezet, amely a külön tulajdonba került minden építményt vagy építményrészt a teleknek, valamint az építménynek közösségben maradó részére vonatkozó tulaj donostársi jogokkal együtt egy jogi egésznek állapítja meg, úgy hogy a tulaj donostársi illetőség csak ilyen jogi egységben lehet elidegenítés, öröklés vagy terhelés tárgya A telek megfelelő hányadának tulajdona nélkül csak egyes építményrészekre megalapítható külön tulajdonjog igen sok jogi ós gyakorlati bonyodalomra vezetne s ennélfogva ezt a törvényjavaslat nem engedi meg. A teleknek magának közös tulajdonként az egészhez viszonyított hányadokban mindig azoknak a tulajdonában kell lennie, akiknek tulajdonai a telken levő építmények vagy építményrészek. E helyzetből kifolyólag az egymás mellett fennálló tulajdonjogok többékevésbbé korlátozottak, a társtulajdonosoknak egymás irányában jogai és kötelezettségei vannak. Mindezek a kölcsönös jogosítványok és kötelezettségek azonban nem teremtenek olyan nehézséget, amelyet, néhány különös szabálytól eltekintve, a tulajdonra vonatkozó általános szabályokon felül az ingatlan közös tulajdonának, a szomszédjognak és a szolgalmak szabályainak megfelelő alkalmazásával elrendezni ne lehetne. Éppen ezért a törvényjavaslat a szabályozásban csak a múlhatatlanul szükséges legfontosabb rendelkezésekre szorítkozott és a részletes szabályozást a felek szabad rendelkezésére hagyja. Ezzel szemben azonban a közös tulajdon megosztásának most tárgyalt módjához közokiratot kíván érvényességi kellék gyanánt s egyúttal kimondja, hogy az alapító okirat rendelkezései, illetőleg hasonló jellegű későbbi rendelkezések az érdekeltek jogutódait is kötelezik. Ilyképpen a törvényjavaslat az alapító okiratnak, illetőleg az ezzel egyenlő hatályú későbbi megállapodásoknak határozmányait dologi joghatállyal ruházza fel anélkül, hogy ezeket a határozmányokat oly merev megmásíthatatlansággal állítaná fel, mint a törvényben részletezett kötelező jogszabályok, amelyeket nehezebben lehetne az élet fejleményeihez képest szükség esetében módosítani. Harmadiií személyek irányában pedig a telekkönyvi bejegyzés nyújt biztosítékot. A részletkérdéseket illetően ki kell emelni, hogy a társasház-tulajdon intézményének rendezése túlnyomó részben telekkönyvi szabályozást kíván. Az intézmény létesítésével kapcsolatos részletes telekkönyvi eljárási szabályok létesítésére a törvényjavaslat 14. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kiadandó rendelet lesz hivatva. -Az 1. §. anyagi jogszabályként rendeli, hogy közös telken létesített külön építmények vagy egy építménynek emeletek vagy helyiségek szerint természetben megosztott részei az egyes tulajdonostársak külön tulajdonában lehetnek. Előbb már kifejtettem azokat az okokat, amelyek
