Nemzetgyűlési irományok, 1922. V. kötet • 194-212. sz.
Irományszámok - 1922-194. A m. kir. kereskedelemügyi miniszternek a M. Kir. Központi Statisztikai Hivatal 1923. évi munkaterve tárgyában a nemzetgyűlés elé terjesztett jelentése
194. szám. 17 szóló rovatok zömére csupán a nagy vállalatoknak lesz módjukban válaszolni. Az adatgyűjtés magánszemélyek közvetlen ~ adatbevallásán alapszik s a mellékkérdőíven a munkaidőre vonatkozó adatok főleg az említett gyári üzemi statisztikai felvétel alkalmával követett és bevált módszer szerint vannak csoportosítva. Külön (15.) pontban szükséges kérdezni a rövid munkaszakasos munkások számának hullámzását és napi munkaidejét, mert újabban a gyárak munkástörzsük egyrészét igen gyakran a rendes üzemi időnél rövidebb ideig dolgoztatják, hogy tanult munkásaik bizonyos hányadát védjék a munkanélküliség réme ellen. A 16. pont a valóban teljesített munkaórák számát tudakolja. Ez a kérdés az új kiépített ipari ós szociális statisztika egyik legfontosabb tengelye, mert csak az erre a kérdésre adott pontos válaszok alapján lehet majd az ipari főkérdőív és a munkásbiztosítási statisztika kereteibe tartozó általános bejelentő lap megfelelő adatainak kombinatív felhasználásával reális és gyümölcsöző statisztikai számításokat készíteni a munkateljesítményekről, a munka termelékenységéről s a valódi és viszonyított munkabérekről. A mellékkérdőívnek a munkabérre vonatkozó rovatai csak hézagpótló kiegészítései az ipari főkérdőív megfelelő kórdőpontj ainak. I) Külkereskedelmi Statisztika. Az 1923. évben kerül végrehajtásra az 1921. évi LII. t.-cikkel új alapókra fektetett külkereskedelmi statisztikai adatgyűjtés is. A törvény egész különleges és új rendszert léptet életbe s az adatgyűjtést eddig kizárólag végző szállítási vállalatok ós postaintézet mellett, első sorban az erre hivatott vámhivatalok igénybevételével tervezi. Az új rendszer a szállításban érdekelt felekkel közvetlenebb kapcsolatot létesít és a vámeljáráshoz simulva, lehetővé teszi az eddig nélkülözött előjegyzési, kikészítósi, javítási és átviteli forgalomnak kimutatását, a magyar tranzitó kereskedelem megvilágítását ós ezzel értékes, eddig nélkülözött adatokkal fogja szolgálhatni gazdasági politikánkat. Módot nyújt az új törvény a Németországban már régebben alkalmazott értékbevallás fokozatos életbeléptetésére s ezzel előmozdítja a külkereskedelmi mérleg minél pontosabb megállapítását. Az új törvény azáltal, hogy felemeli a változott viszonyoknak megfelelően a kiszabható bírságösszegeket, s büntethetővó teszi az adatszolgáltatás megtagadását, valamint a m. kir. központi statisztikai hivatal által kórt felvilágosításokra vonatkozó kötelezettség elmulasztását hatályosabbá teszi az adatok jóságát biztosítani hivatott eszközöket. Az illetékskálának megállapítását a törvény, tekintettel a pénzérték ingadozására, eltérőleg az eddigi rendszertől, a rendeleti útnak tartja fenn s ezzel lehetővé válik, hogy az illeték nagysága az árviszonyokhoz igazodhassak. J) Árstatisztika. Az összes közszükségleti cikkeknél, valamint a termelés szempontjából fontos nyersanyagoknál és félgyártmányoknál állandóan mutatkozó rendkívüli áringadozások elkerülhetetlenné teszik, hogy a statisztikai hivatal a maga részéről is tüzetesebb megfigyelés alá vegye az áralakulásokat. Annál is inkább szükséges ez, mert mind a fogyasztók, mind a termelők érdekeltségei részéről folyton fokozódó érdeklődós nyilvánul minden kétséget kizáró pártatlansággal megállapított és a statisztiki tudomány mai színvonalának megfelelő áradatok iránt. De nemcsak saját gazdasági életünk érdekében szükséges az árak fejlődésének megbízható ismerete, hanem nemzetközi szempontból is elkerülhetetlen, hogy a magyar hivatalos statisztika ezen a téren is — mint a statisztika egyéb ágazataiban — bekapcsolódjék abba a közösségbe, mely az összes kulturállamokat a statisztikának gyakorAz 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. V. kötet. 3
