Nemzetgyűlési irományok, 1922. V. kötet • 194-212. sz.

Irományszámok - 1922-199. Törvényjavaslat a közútakról és vámokról szóló 1890. évi I. törvénycikk egyes endelkezéseinek ideiglenes módosításáról

199. szám. 171 Melléklet a 199. számú irományhoz. Indokolás „a közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. törvénycikk egyes rendelkezéseinek ideiglenes módosításáról" szóló törvényjavaslathoz. Egyfelől a még mindig fennálló rendkívüli viszonyok, főkép pedig a pénz elértéktelenedése, másfelől az 1920 : XXVII. t.-c. 3. §-ának határozmányai — amint ezt a következőkben lesz szerencsém bővebben kifejteni — azt a következményt vonták maguk után, hogy a közutakról és vámokról szóló 1890 : I. t.-c. egyes rendelkezései csak bizonyos közgazdasági hátrányok árán hajthatók végre, más rendelkezései pedig éppenséggel nem alkalmazhatók, illetve nem elégségesek. Igaz ugyan, hogy az új közúti törvény megalkotása már komoly előkészítés alatt van s remélhető, hogy a vonatkozó törvényjavaslat az 1923. év folyamán törvényerőre emelkedik, de az új törvény életbeléptetése a legjobb esetben is az 1924. s részben az 1925. évben történhetik meg, már pedig a közutakról és vámokról szóló 1890-: I. t.-c. említett rendelkezéseinek módosításával, kiegészítésével, illetve hatályon kívül helyezésével a jelzett időpontig fontos érdekek kockáztatása nélkül várni nem lehet. Ezek a körülmények teszik múlhatatlanul szükségessé a jelen törvényjavaslat előterjesztését. ^ törvényjavaslat első szakaszának részletes indokolásául a következők szolgálnak : ad a). A közutakról és vámokról szóló 1890 : I. t.-c. 19. §-ának 5. pontja, illetve 20. §-ának 4. pontja szerint a törvényhatósági közúti munkák ós szállítások engedélyezésére, illetve biztosítására nézve a közigazgatási bizottságot, illetve a törvényhatóság első tisztviselőjét megillető hatáskör tekintetében megszabott értékhatárok pénzünk vásárló erejének leromlása következte-, ben annyira alacsonyakká váltak, hogy a közigazgatási bizottságnak és még inkább a törvényhatóság első tisztviselőjének e téren hatásköre alig maradt s így a legjelentéktelenebb munkákra vonatkozó ügyek is tömegesen kerülnek a felsőbb hatóságok elé. Ez az állapot, amíg egyfelől a törvényhatósági közúti közigazgatást rendkívüli nehézkessé teszi és ezzel a munkálatoknak végrehajtását késlelteti, addig másfelől a felsőbb hatóságokat felesleges munkatöbblettel terheli meg. 2%*