Nemzetgyűlési irományok, 1922. V. kötet • 194-212. sz.
Irományszámok - 1922-196. A k. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése az árvizsgáló bizottságok hatáskörének, szervezetének és eljárásának újabb szabályozásáról szóló 4.401/1921. M. E. sz. rendelet módosítása tárgyában
152 196. szám.' 4. ugyanezen rendelet ugyanezen szakaszában a díj mértékének határakónt megállapított számszerű tételek hatályukat vesztik. E rendelet kibocsátásának indokait a következőkben van szerencsém ismertetni. Az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság, amely a drágaság leküzdése, az árak, különösen pedig a szén árak megállapítása terén igen fontos . és nagy horderejű teendőket lát el s amelynek működését, különösen pedig szakvéleményeit az árdrágítás! visszaélésekről szóló törvény hatályának tartama alatt maga a kereskedelmi érdekeltség sem nélkülözheti, újjászervezése óta tudvalevőleg saját bevételeiből tartja fenn magát, illetve fedezi a működésével kapcsolatban felmerülő személyi és dologi kiadásokat. Ezek a bevételek azokból a díjakból származnak, amelyeket az OKÁB. * költségeinek ellensúlyozása érdekében a 4.401/1921. M. B. számú rendelet 14. §-a alapján az általa adott szakvéleményekért szed az azokat az igénybevevőktől, illetve amelyeket az ugyanezen rendelet 14. §-ának a) pontja értelmében a közszükségleti jellegű tömegcikkeket termelő, gyártó vagy forgalombahozó bánya- és iparvállalatok s egyéb üzemek tartoznak termeivényeik árának megállapításáért fizetni. Bár ezek a díjak az azok ellenében teljesített szolgáltatással arányban egyáltalában nem álló minimális összegekben állapíttattak meg, így pl. a szén után métermázsánkint 10 fillérben; azok egyideig mégis elegendőknek bizonyultak az OKÁB, működésével kapcsolatban felmerült költségek ellensúlyozására. Később ez a helyzet kedvezőtlenebbül alakult ; amennyiben az állandóan fokozódó drágaság a kiadások rohamos emelkedését vonván maga után, azok a kezdetben elegendőknek bizonyult bevételekkel szemben, — jóllehet azok várakozáson felüli nagy összegeket eredményeztek — egyáltalában nem tudtak lépést tartani. . " # . Ennek azután az lett az eredménye, hogy az OKÁB. jogosult szükségletei égyrészének kielégítését el kellett odázni, illetőleg megfelelő fedezet hiányában azokról nem lehetett gondoskodni. A helyzet ilyen alakulásának elsősorban az OKÁB. ( hivatalának szerződéses alkalmazottai estek áltozatal, akiknek egyrésze, minthogy díjazásuk az OKÁB. újjászervezése óta kellő fedezet hiányában a fokról-fokra rosszabbodó helyzet követelményeinek megfelelően rendezhető nem volt, nem maradhatott meg az OKÁB. kötelékében. Ezzel megkezdődött az említett alkalmazottak kiválási folyamata, amely napról-napra nagyobb mértéket öltött, aminek az a magyarázata, hogy ezek az alkalmazottak, akiknek javadalmazása még az állami alkalmazottak mórtékét sem ütötte meg s akik annak folytán, hogy ideig-óráig fennálló, tehát ideiglenes jellegű intézmény kötelékében állottak, amelyből egy rövid időhöz kötött előzetes felmondás után bármikor elboesájthatók voltak, jövőjüket biztosítottnak nem látták s így, miután joggal támasztható pillanatnyi igényeik kielégítésére sem számíthattak, más téren igyekeztek megélhetésüket biztosítani. Az OKÁB. zavartalan működésének biztosítása érdekében halaszthatatlanul gondoskodni kellett tehát a szemólyzst további kiválásának megakadályozásáról, ami csak a megfelelő díjazás biztosítása érdekében volt lehetséges. Ez természetesen igen nagy költségeket vont maga után, amelyre az OKÁB. eddigi díjbevételei fedezetet nem nyújtottak, föltótlenül szükséges volt tehát,
