Nemzetgyűlési irományok, 1922. V. kötet • 194-212. sz.

Irományszámok - 1922-196. A k. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése az árvizsgáló bizottságok hatáskörének, szervezetének és eljárásának újabb szabályozásáról szóló 4.401/1921. M. E. sz. rendelet módosítása tárgyában

196. szám. ' 153 hog}^ ez a bevétel a díjak megfelelő felemelése utján olyan mértékben szaporíttassék, hogy a bevételi többletből az OK AB. említett szükségletei kielégítést nyerhessenek. Szükség volt azonban ezen bevételi többletre a törvényhatósági árvizsgáló bizottságok működésének hatékonyabbá tétele érdekében is, amely bizottságok rendeltetésüknek nem tudtak megfelelni és pedig azért nem, mert azok elnökei és elnökhelyettesei olyan díjazásban, amelynek ellenében magukat teendőiknek lelkiismeretes ellátására kötelezve érezhették volna, nem részesültek. A szóbanlevő bizottságoknak ugyanis a szóbanlevő rendelet kiadásáig egyedüli jövedelmi forrása az általuk adott szakértői véleményekért szedett díjbevétel volt, amely azonban annyira csekélynek bizonyult, hogy azok a működésükkel kapcsolatos kiadások fedezésére távolról sem voltak elegendők. Ezen, már az árvizsgáló bizottságok újjászervezésének időpontjában előrelátott körülménynél fogva a törvényhatósági árvizsgáló bizottságok költségeinek fedezésérői a 4.401/1922. M. É. számú rendeletben akképen történt gondoskodás, hogy ezen költségek viselésére azok a törvényhatóságok köteleztettek, amelyeknek területére az illető törvényhatósági árvizsgáló bizottságok működési köre kiterjed. Ezzel a rendelkezéssel azonban a szóbanlevő költségek fedezhetését kellőképpen biztosítani nem sikerült, mert a törvényhatóságoknak az árvizsgáló bizottságok részére olyan összegeket juttatni, amelyek terhére megfelelő díjazás lett volna az árvizsgáló bizottságok elnökei részére biztosítható, nem állott módjukban, Ilyen körülmények között halaszthatatlanná vált ennek a kérdésnek a rendezése is, ami csakis úgy történhetett meg, hogy az OKÁB. juttattatott abba a helyzetbe, hogy bevételeinek feleslegét a törvényhatósági árvizsgáló bizottságok összes jogosult szükségleteinek kielégíthetése végett azok rendelkezésére bocsájthassa. A szóbanlevő rendelet az említett kettős célt szolgálja, amennyiben egyfelől jogalapot nyújt arra, hogy az OKAB. által. az ármegállapításokért ós az árkérdésekben kért szakvéleményekért szedett díjakból eredő bevétel egyrésze a törvényhatósági árvizsgáló bizottságok működésével kapcsolatos költségek fedezésére is felhasználtassák, másfelől megadta a lehetőséget a 4.401/1921. M. E. számú rendelet 14. §-a a) pontja alapján szedhető díjak jelentékeny mérvű emelésére s ennek révén az eddigi díjbevételeknek olyan mérvű fokozására, hogy azokból az OKAB. összes jogosült szükségletei, valamint a törvényhatósági árvizsgáló bizottságok működésének biztosítására szükséges összegek is fedezetet nyerhessenek. Ugyancsak az utóbbi célt szolgálja a szóbanlevő rendeletnek az a része is, amely a 4.401/1921. M. E. számú rendelet 14. §-a a) pontja alapján díjfizetés kötelezettsége alá eső vállalatok körének kiterjesztésére vonatkozik, illetőleg amelyben kimondatik, hogy ármegállapításért akkor is jár díj, ha az árvizsgáló bizottság az árat a 14. §. a) pontjában megállapított körben hivatalból állapítja meg. Ezen rendelkezés ugyanis lehetővé tette a díjaknak az eddiginél szélesebb körben való szedhetósét s a bevételnek ezen a révén való fokozhatását is s ezenkívül megszüntette az egyenlő elbánás elvébe ütköző azt az anomáliát, hogy eddig csupán az ármegállapítást kérelmező, tehát nem az "összes érdekelt vállalatok voltak díjfizetésre kötelezve. Ezek szerint a szóbanlevő rendeletnek a minisztérium részéről történt kiadásával az OKAB. és a törvényhatósági árvizsgáló bizottságok működéAz 1922, évi június há 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai IV. kötet. 20