Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-111. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletek hatályvesztése következtében a ipar és kereskedelem körében, valamint egyes közérdekű üzemek és munkálatok tekintetésen szükséges rendelkezésekről

Ill, szám. 35 A 41 — 64. § okhoz. Az ipartörvénynek és a kereskedelmi törvénynek az ipari és kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyai rendezéséről szóló részei teljesen elavultak s egyáltalában nem felelnek meg a mai gazdasági helyzetnek és szociális viszonyoknak. A háború alatt, különösen pedig annak befejezése után annyira előtérbe nyomult e fontos feladatot betöltő társadalmi osztály jogviszonyai rendezésének a szüksége, hogy a szabályozás elől tovább kitérni nem lehetett s a kormány kénytelen volt a kivételes hatalom alapján rendelettel szabályozni ezt a kérdést. A 4951/1918. M. E. számú első rendeletet csakhamar a 4424/1919. M. E. számú rendelet követte. Ennek helyébe lépett 1920-ban az ez idő szerint is hatályban levő 1910/1920. M. E. számú rendelet, amely àz alkalmazottak móltányos kivánságait a gazdasági élettel összhangba hozni iparkodik. Az e rendeletben foglalt rendelkezéseket tartja fenn csekély változtatással a törvényjavaslat. Időközben a magánalkalmazottak összes jogviszonyainak rendezéséről a vezetésem alatt álló minisztériumban külön törvénytervezet is készült. Ezt a tervezetet azonban az összes érdekeltekkel tüzetesen meg . kell vitatni, úgy hogy amíg azt a nemzetgyűlés elé terjeszthetem, még hosszabb idő telik el. Az említett rendelkezéseknek fentartására tehát átmenetileg szükség van, különösen azért is, mert az azokban megállapított s az életben teljesen bevált előnyök elejtése a nagyszámú magánalkalmazottak körében rendkívüli elégületlenséget keltene. A javaslat főbb rendelkezései, amelyek a háború előtt hatályban volt szabályokat az alkalmazottak javára több irányban jelentékenyen módosítják, a következők: 1. A szolgálati szerződésnek a szolgálati viszony tartamára vonatkozóan a munkaadó részére kikötött egyoldalú előnyöket kiterjeszti az alkalmazottak javára (42. §.). 2. Szabályozza a próbaidőt (43. §.), a felmondás módját és a felmondási időt (45.. 47. §-ok). 3. Pontosan körülírja, hogy mit kell munkabér alatt érteni (48. §.). 4. Szabályozza a végkielégítést (50—54. §.). A végkielégítés azt illeti meg, aki a munkaadójánál megszakítás nélkül öt évet szolgált (50. §.). A végkielégítés kiszámításának alapjául az ugyanazon munkaadó szolgálatában megszakítás nélkül eltöltött 3 évi időtartam szolgál, s a végkielégítés összege minden betöltött 3 év után a munkabérnek egy hónapra eső része. A végkielégítéssel kapcsolatban az 51. §. szól a végkielégítésbe beszámítható összegekről, az 52. §. meghatározza a végkielégítést kizáró okokat, az 53. §. szabályozza a végkielégítést az alkalmazott halála esetére, az 54. §. pedig a nyugdíj jogosultak végkielégítését. 5. A munkaadó elleni csőd vagy kényszeregyesség esetében az eddigi jogállapot szerint az alkalmazott követelése az első osztályba tartozott, a törvényjavaslat szerint ezután azt az első' osztályú követelések előtt kell kielégíteni (63. §.). 6. Szabályozza azoknak az alkalmazottaknak helyzetét (a szolgálatba visszafogadás kötelezettségét), akik az 1914. évi július 24-ike és 1921. évi március hó 25-ike közötti időben hadifogságba kerültek, akiket az ellenség internált vagy túszul letartóztatott (55—62. §-ok). E kérdéssel kapcsolatban 5