Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-111. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletek hatályvesztése következtében a ipar és kereskedelem körében, valamint egyes közérdekű üzemek és munkálatok tekintetésen szükséges rendelkezésekről

36 111. szám. az 56. §. szabályozza a visszafogadott alkalmazott munkakörét, az 57. §. a munkabérét, az 58. §. a vissza nem fogadott alkalmazott jogigényeit, az 59. §. szól a munkaadó időközi vagyoni romlásáról, a 60. §. a visszatérő alkalmazott jelentkezési kötelezettségéről. A 65. §-hoz. Azokat az időbeli korlátokat, amelyeket a nyilt árusítási üzletek zárórája tekintetében az 1913. évi XXXVI. törvénycikk megállapít, illetőleg amelyek között az idézett törvény alapján a záróra a székesfővárossal szomszédos községek területére nézve kereskedelemügyi miniszteri rendelettel, más községek ós városok területére nézve pedig a városi és vármegyei törvényhatóságok, illetőleg a rendezett tanácsú városok által alkotott szabályrendeletekkel megállapítható, az élet időközben túlhaladta, amennyiben, az üzleteknél általánosságban lényegesen korábbi záróra honosodott meg. Abból a célból, hogy az 1913. évi XXXVI. törvénycikkben megállapítottnál korábbi záróra legyen egy-egy város vagy község egész területére vagy annak egyes részeiben, valamennyi vagy csak bizonyos üzletágban, az egész éven át vagy az évnek csak bizonyos szakában vagy bizonyos napján megállapítható, az 1913. évi XXXVI. törvénycikk rendelkezései az 1921. évi XXXVII. törvénycikkel megfelelő kiegészítést nyertek. Az utóbb említett törvény szerint azonban az 1913. évi XXXVI. törvénycikkben megállapított nál korábbi záróra előírása csak abban az esetben lehetséges, ha a munkaadóknak és alkalmazottaknak illetékes mérvadó szakegyesületei közösen megállapodnak a korábbi zárórában. Ilyen közös megállapodások a szerzett tapasztalatok szerint egyes esetekben könnyen jönnek létre, más esetekben azonban vagy egyáltalán nem vagy csak hosszú időt igénylő körülményes tanácskozások és tárgyalások alapján létesíthetők. Az utóbb említett körülményből eddigelé csak azért nem származtak nagyobb hátrányok, mert a kivételes hatalom alapján 3.382/1917. M. E. szám alatt kiadott minisztériumi rendelettel az üzletek zárórája kielégítően szabályozva van s ez a szabályozás elejét veszi annak, hogy egyes szakmákhoz tartozó kereskedők, esetleg egyes községek vagy városok kereskedőinek kisebb-nagyobb része a viszonyok által egyáltalán meg nem okolt késői zárórára térjen át. Amennyiben azonban az idézett rendelet helyébe a kivételes hatalom megszűnésével más korlátozó rendelkezés nem lépne, az a helyzet állana elő, hogy mindazokban a községekben ós városokban, amelyekben a záróra kérdése az 1913. évi XXXVI. törvénycikk, illetőleg az 1921. évi XXXVII. tör-" cikk alapján megfelelő rendezést nem nyer, az üzlettulajdonosok tetszésére lenne bízva, mikor zárják be s mikor nyissák üzleteiket s ez az állapot tartana mindaddig, amíg az illető községre vagy az illető szakmára stb. nézve ezt a kérdést szabályrendelettel, vagy a munkaadók és alkalmazottak illetékes mérvadó szakegyesületei közös megállapodása alapján miniszteri rendelettel megoldani nem sikerülne. Ez a helyzet az idézett rendelet kibocsátása óta kialakult helyzettel szemben lényeges visszaesést jelentene, amennyiben arra vezetne, hogy egyegy községben vagy városban a késői üzleti zárórát bevezető néhány keres-