Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.
Irományszámok - 1922-141. A nemzetgyűlés pénzügyi és földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "az alföldi erdők telepítéséről és a fásitásokról" szóló 89. számú törvényjavaslat tárgyában
14 L. szám. 181 141. szám. A nemzetgyűlés pénzügyi és földmívelésügyi bizottságának együttes- jelentése „az alföldi erdők telepítéséről és a fásításokról" szóló 89. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelt Nemzetgyűlés! A trianoni szerződéssel teremtett helyzetben Magyarországnak talán egyetlenegy gazdasági ágát sem érte oly súlyos veszteség, mint éppen erdőgazdaságunkat. Köztudomású, hogy a békeszerződés Magyarországot erdőterületeinek csaknem 85%-ától fosztotta meg. Nincsen erdőnk és ennek természetes következményeképen nincsen fánk. Tüzelőben, építkezési anyagokban, sőt szerszámfában is óriási hiányt szenvedünk. De a fa nemcsak házi és nemcsak nemzetgazdasági szükségletet szolgál, hanem megköti a talajt, felfogja a pusztító szélviharokat, hasznosítja a különben kulturálatlan területeket, konzerválja a lehulló csapadék jelentékeny részét és általában javítja a klimát. A fahiány és az ebből folyó gazdasági elmaradottság különös baja a nagy magyar Alföldnek és a hozzátartozó sík vidékű részeknek, ahol napokon keresztül óriási területeket járhatunk be anélkül, hogy egy-egy fasort látnánk, amely árnyékot kínálna az embernek, fészket a madárnak, védelmet a növényeknek a szél ellen, szersz^mfát a gazdának, tüzelőt a népnek. * Pedig valamikor hatalmas tölgy-erdők borították sík vidékeink jó részét, amelyek mind elpusztultak és ezzel eltűntek az Alföldről azok a természetes védőfalak is, amelyek konzerválták a lehulló csapadékot és ami a legfontosabb, felfogták a nagy szél járások erejét. Az alföldi erdők és facsoportok könnyelmű elpusztítását törvényes intézkedések nem akadályozták a múltban és nem történt gondoskodás azok pótlásáról sem. Mindezek folyományaképpen ott tartunk, hogy a nagy magyar Alföld gazdálkodásában olyan visszaesés következett be, amelynek szomorú eredményei már évek óta behatóan foglalkoztatják az illetékes szakköröket. Ilyen körülmények között, ha az Alföld fásítása már békeidőben is sürgetőbb probléma volt, most, hogy erdőségeinket