Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-141. A nemzetgyűlés pénzügyi és földmívelésügyi bizottságának együttes jelentése "az alföldi erdők telepítéséről és a fásitásokról" szóló 89. számú törvényjavaslat tárgyában

182 141. szám. elveszítettük, közgazdaságunknak legfontosabb és legégetőbb életszükséglet! kérdésévé vált. Ezt a nagy magyar problémát igyekszik részben megoldani a szóban lévő .törvényjavaslat, amelynek fontossága és jövőbeni kihatása a fentebb előadottak után tüzetesebb indokolásra nem szorul. A javaslatban az erdőkulturának őszinte megbecsülése nyilvánul meg és csaknem 40 évnek gazdag tapasztalata van összesűrűsítve benne úgy, hogy az alulírott bizottságok aránylag kevés kiegészíteni, helyesbíteni, vagy módosítani valót találtak a javaslaton és ezek is túlnyomóan kisebb jelentőségűek, csupán a 2. §. az, amelynek koncepcióját a bizottságok, az alábbiakból kivehetőleg, számbavehetően módosítani kívánták. A javaslat 2. §-át a bizottságok teljesen újból szövegezték. Az eredeti szöveg szerint ugyanis a futóhomok, silány homokos, szikes és vadvizes területek, valamint az ártérbe eső területek mezőgazdaságilag nem hasznosított, de erdőtelepítésre még alkalmas részeit, továbbá a más gazdasági művelésre okszerűen nem használható vagy nem használt kopár területeket feltétlenül be kell erdősítení. E helyett a rendelkezés helyett a bizottságok szövegezése szerint erdőtelepítésre elsősorban azokat a földrészeket (futóhomok, silány homokos és szikes földrészleteket, ártéri és vadvizes területekét) kell kijelölni, amelyek más gazdasági mívelésre nem alkalmasak, vagy csak nagy költséggel volnának ilyen célokra alkalmassá tehetők. A gazdasági fásítások kijelölésénél pedig annyiban tér el az új szövegezés az első javaslat rendelkezéseitől, hogy a rétek beszegélyezésénél az alsóterületi határt két katasztrális hold helyett 20 katasztrális holdban állapítja meg; a legelők fásítását pedig jMy módon szabályozza, hogy a legelők rendeltetésüktől el ne vonassanak és hogy a többi mezőgazdasági területek beszegélyezésével kapcsolatban a gazdasági utak mentén is létesíttetnének fásítások. Üj rendelkezése ennek a §-nak az, hogy a szomszédos birtokosok közös határának befásítására nézve minden törvényhatóságnak szabályrendeletet kell alkotni, melyet a föidmívelésügyi miniszter az igazságügyi miniszterrel egyetértöleg hagy jóvá. - Ezek a módosítások enyhítik a javaslat imperativ rendelkezéseit és biztosítják azt, hogy erdőtelepítésre csak a más mívelésre nem alkalmas földrészletek jelöltessenek ki és a gazdasági fásítások is csak oly mértékben terveztessenek, hogy azok a szél káros hatását mérsékeljék, anélkül, hogy a más mívelési ágak használhatóságát érezhetően befolyásolják. Az a rendelkezés, hogy a közös határok fásításának végrehajtása törvényhatóságonként szabályrendelettel szabályoztassék, azért vétetett fel, hogy a fásítások a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb módon legyenek keresztülvihetők. . A 3-ik §-ban a bizottságok felveendőnek tartották, hogy ha a 2-ik §. alapján beerdősítendő területek nincsenek, akkor a beerdősítésre önként felajánlott területek, nemkülönben a község tulajdonában lévő, vagy más korlátolt forgalmú ingatlanok után az erdősítési kötelezettség az egyéb nagyobb földbirtokoknak legfeljebb csak 10%-ára mondható ki. Ezt a mértéket a birtokosok megnyugtatására kellett felvenni azért, mert a javaslatban e tekintetben korlátozás nem volt. A 6-ik szakaszon a bizottságok azt a változtatást eszközölték, hogy a kijelölési tervek felterjesztésénél nemcsak az erdőgazdasági kamara, hanem a mezőgazdasági kamara véleménye is csatolandó, amelyek nem, mint eredetileg tervezve, az Országos Földbirtokrendező Bírósághoz, hanem a föidmívelésügyi miniszterhez térj esztendők fel. Ezeket a módosításokat fel kellett venni azért, hogy egyrészt a mezőgazdasági kamara véleményének meghallgatása a törvény szövegében kifejezetten biztosíttassák, másrészt, hogy a kijelölés kérdésében a rövidebb időtartamra felállított Országos»