Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-123. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom megszünésével kapcsolatos igazságügyi rendelkezésekről

120 123. szám. mértékű csökkenésére és különösen a köz- és magánalkalmazottak és nyugdíjasok végrehajtási mentességének meghatározásában az általános drágaságra, mely indokolttá teszi a végrehajtással nem fenyegetett létminimumnak a mostani mentességeknél jóval nagyobb összegekben kifejezését. Ezzel kapcsolatosan a 47. §. szabályozza az ott meghatározott rokonokat illető vagy a házasságon kívüli gyermek javára megállapított tartás behajtására irányuló végrehajtás esetében a járandóságoknak végrehajtás alól mentes illetőleg végrehajtás alá vonható részét, a mai szabálytól eltérően úgy, hogy e követelések kielégítésére a járandóságoknak a végrehajtás alól különben mentes részét, pl. a drágasági és más rendkívüli segélyt is számításba véteti, mert igen sok panasz merült fel oly irányban, hogy a fizetési mentességek következtében a tartásra jogosult hozzátartozók nem juthatnak követelésükhöz. 48—53. §. A végrehajtási eljárás körében a kivételes rendeletek a háború előtti jogszabályoktól eltérő több rendelkezést állapítottak meg. így különösen a végrehajtási árverések kérdését a háború kitörésének időpontjában 5.761/1914. M. E. sz. a. kibocsátott rendelet (Igazságügyi Közlöny XXIII. évf., 461. 1.) 8. §-a úgy szabályozta, hogy az 1914. évi augusztus hó 5-ótől kezdve a minisztérium további intézkedésóig végrehajtási árverést az ország egész területén ingatlanra semmi esetben sem, ingóra pedig csak korlátozottan lehet foganatosítani. Ezeknek a rendelkezéseknek az indoka az volt, hogy a háború kitörése készületlenül találta az életviszonyokat, úgy hogy főleg az ingatlanok rohamos értékcsökkenésétől és sok existencia vagyoni romlásától lehetett tartani. Amellett az érdekeltek és a versenyképes vevők jelentékeny része hadba vonult s attól kellett tartani, hogy egészséges verseny már emiatt sem képződhetik. Utóbb a moratórium fokozatos megszüntetése következtében a 12 000/1915I. M. E. sz. rendelet (Igazságügyi Közlöny XXIV. évf. 394. 1.) szűkebb körben és bizonyos feltételek mellett megengedte ugyan az ingatlanárverést záloglevél-kölcsönügylet alapján jogosított hitelező javára, továbbá utóajánlat és visszárverés esetében; egyebekben azonban fenntartotta az ingatlanárverési tilalmat és az ingók árverésére a háború kitörésekor megállapított korlátozásokat. A 2.800/1916. I. M. E. sz. rendelet (Igazságügyi Közlöny XXV. évf., 113. 1.) a csődtömeghez tartozó ingatlanokra vonatkozólag, a 800/1922. I. M. sz. rendelet (Igazságügyi Közlöny XXXI. évi. 3. 1.) pedig több más vonatkozásban helyet adott az ingatlanokra végrehajtási árverésnek. ' Ezek a rendeletek vannak ma is hatályban. A megváltozott gazdasági viszonyok azonban ezeknek az árverési korlátozásoknak a fenntartását ma már nem indokolják. A pénz értékének csökkenése és az ingatlanok jelentékeny áremelkedése előreláthatólag sokkal maga sabb árverési vételárakat fognak eredményezni, mint amilyenekre hitelező és adós valaha számíthattak ; magára az adósra is legtöbb esetben kedvező lehet az árverés foganatosítása, mert tartozását kisebb értékű pénzzel teljesíti s eredetileg túlterhelt ingatlanok árverési vételárában is fedezetet talál hitelezőinek kielégítésére. Ezek az okok szükségessé teszik általában az ingatlanokra vonatkozólag újbóli árveréseknek megengedését, ezzel kapcsolatosan azonban szükségesnek mutatkozik az 1881 : LX. törvénycikknek az ingatlan-árverésekre vonatkozó egyes rendelkezéseit módosítani. Ezt teszik a javaslat 48—53. §-ai. A 48. §. összhangba kívánja hozni a Vht. 3 45. §-ának a kikiáltási ár megállapítására vonatkozó pontját az 1912 : LIV. t.-c. 48. §-ával, amely hatósági adó- és becslési bizonyítvány bemutatását kívánja meg. A 49. és az