Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-123. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom megszünésével kapcsolatos igazságügyi rendelkezésekről

113 123. szám. bályozása között különbség legyen. Megfelelőbb tehát, ha a törvényszéki egyesbíró is a járásbírósági eljárás szabályai szerint jár el. Egyetlen különbséget mégis állít fel a javaslat, t. i. azt, hogy míg a járásbíróságnál csak a lehetőséghez képest, a törvényszéknél mindig kell jegyzőkönyvvezetőt alkalmazni. 37. §. Ez a rendelkezés, amely lényegileg a 3.329/1920. M. E. sz. rendeletben is megvan, folyománya a 34. és a 35. §-nak és külön indokolásra nem szorul. 38. §. A Pp. 196. §-a nem korlátozza az előkészítő iratok számát. Ez sok esetben az előkészítő iratok szükségtelen túltengésére, ezzel a bíróság fölösleges megterhelésére és a költség szaporítására vezetett. A 38. §. ennélfogva az előkészítő iratok számát korlátozza olykép, hogy a fölperes a keresetlevélen, alperes pedig a Pp. 195. §-ában szabályozott első előkészítő iratán íelül még egy-egy előkészítő iratot adhat. További előkészítő iratra csak az elnök és csak kivételesen akkor adhat engedélyt, ha ezt a pernek egy határnapon befejezhetése végett szükségesnek tartja. Ez a módosítás nem érinti a Pp. 196. §-ának második bekezdését, amely az érdemleges tárgyalás megkezdése után adható előkészítő iratról szól. 39. §. A Pp. 205. §-a értelmében a járásbírósági eljárásban nincs meg az előkészítő iratok útján való előkészítés. A Pp. abból indul ki, hogy egyesbírósági eljárásban az eljáró bíró a felekkel közvetlen szóbeli érintkezés útján maga könnyebben tisztázhatja a tényállást, mint előkészítő iratokban, a jegyzőkönyvezés is tágabb, és a tárgyalás koncentrációja egy határnapra nem bír azzal a jelentőséggel, mint a társasbírósági eljárásban. A gyakorlatban azonban kitűnt, hogy különösen nagyobb értékű perekben az előkészítő iratok váltása egyesbíró előtt is célszerű lehet, annál is inkább, mert jegyzőkönyvvezető gyakran nincs. Minthogy a 36. §. szerint a törvényszéki egyesbíró is a járásbírósági eljárás szabályai szerint fog eljárni, a járásbírósági eljárás szabályait tehát nagyon tág körben, olyan ügyekben is alkalmazni kell, amelyekben eddig a törvényszéki eljárás szabályainak alkalmazása következtében előkészítő iratoknak helye volt, ennélfogva a 39. §. célszerűnek találja, hogy a járásbírósági eljárásban is legyen előkészítő iratoknak helye, de csak kivételesen, t. i. akkor, ha az érdemleges tárgyalást előkészítés hiánya miatt el kell halasztani és csak olyan perben, amelyben az ügyvédi képviselet kötelező. Ha az ügyvédi képviselet nem kötelező,* előkészítő iratok közlését elrendelni azért sem lehet, mert egyrészt ügyvédi képviselet nélkül eljáró felek előkészítő iratok készítésére szóló kötelességüknek nem tudnak eleget tenni, másrészt pedig még ha valóságban mindegyik felet ügyvéd képviselné is, a per tárgya csekélyebb, semhogy előkészítő iratok költségét elbírná. 40. §. A Pp. 289. §-ának 3. pontja csak költségkímélésből engedi meg a tanú kihallgatásának kiküldött vagy megkeresett bíróra bízását. Sok tanúnak a perbíróság előtt kihallgatása azonban nagyon megterhelheti a tanácsot. Gyakran előfordul, hogy a megidézett sok tanú közül csak egy-kettőnek vallomása bír jelentőséggel, a tanács azonban a többi kihallgatásával is sok időt kénytelen tölteni. A 39. § megengedi tehát, hogy ilyen esetben necsak a tanuk nagy száma, hanem más okból, pl. időkímélés céljából is kiküldött vagy megkeresett bíróra lehessen bízni a tanúkihallgatást. E §. továbbá azt is megengedi, hogy a fellebbezési bíróság a székhelyén lévő alsóbíróságot is megkereshesse. Ennek az indoka nemcsak a fellebbezési bíróság idejének kímélése, hanem annak a megakadályozása is, hogy az alsóbiróság a fellebbezési bíróságra igyekezzék a bizonyításfelvétel munkáját, áthárítani.