Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-123. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom megszünésével kapcsolatos igazságügyi rendelkezésekről

110 100. szám. TI. FEJEZET. Hiteljogi rendelkezések. A hiteljogi rendelkezéseket tartalmazó II. fejezet (14 — 17. §-ok) a kivételes hatalom alapján kibocsátott hiteljogi tárgyú rendeletek lényeges rendelkezéseit átvéve, a váltónak fizetés végetti bemutatását és az óvás felvételét, valamint az elévülés félbeszakítását és nyugvását szabályozzák. 14 —16. §§. Minthogy a hadba vonultak lejárt váltóikat nem rendezhették és így a megszabott rövid óvási határidő miatt károsodtak volna, és minthogy a váltói jogok érvényesítéséhez szükséges cselekményeket a háború és az azzal kapcsolatos események következtében általában nehezen lehetett teljesíteni, ereszben kivételes intézkedésre volt szükség. Ezért a kivételes rendeletek — legutóbb az 5126/1920. M. E. sz. (Igazságügyi Közlöny XXIX. évf. 363. lap) rendelet -— a váltó, a kereskedelmi utalvány és a közraktári jegy tekintetében a fizetés végetti bemutatást és az óvást időről-időre elengedték. Minthogy azonban később e kivételes rendelkezést indokoló szempontok túlnyomó részben már nem állottak fenn, különösen a postai és általában a közlekedési viszonyok jelentékenyen megjavultak, a 8261/1920. M. E. sz. rendelet (Igazságügyi Közlöny XXIX. évf. 551. lap) az 1920. évi szeptember hó 30. napja után lejáró váltók, kereskedelmi utalványok és közraktári jegyek tekintetében, elegendőnek találta az óvás idejének a törvényben megszabott két napos határidejét tizenöt napban megállapítani. Ezzel kapcsolatban az idézett 8 261/1920. M. E. sz. rendelet életbeléptette az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912 évben Hágában kelt nemzetközi egyezmény és az ennek alapján a háború előtt alkotott, de a közbejött viszonyok folytán nem szentesített új magyar váltótörvény javaslatának a váltóforgalom könnyítését célzó egyes rendelkezéseit. Minthogy a most fennálló e szabályoknak fenntartását a közhiteli szempontok indokolják, a 14—16. §-ok ezeket a rendelkezéseket átveszik. 17. §. A váltókra, kereskedelmi utalványokra és közraktári jegyekre vonatkozó kivételes rendeletek, — legutóbb a 8.261/1920/ M. E. sz. rendelet — azt rendelték, hogy ily papírokon alapuló követelésnek 1917. évi június hó 1. napja előtt még be nem fejezett elévülése e napon félbeszakad és egészen újból kezdődik a háború befejezését követő azon a napon, amelyet a. minisztérium rendelettel fog megállapítani; ez utóbbi napig nyugszik (nem kezdődik) az ilyen papírokon alapuló követelésnek az 1917. évi június hó 1. napja előtt még meg nem kezdődött elévülése is. Minthogy a trianoni békeszerződés életbelépése tárgyában 7.200/1921. M. E. szám alatt kiadott (Igazságügyi Közlöny XXX. évf. 659. lap) rendelet a háború befejezésének napjául a kivételes hatalom megszűnésének szempontjából 1921. évi július hó 26. napját állapította meg és a gyakorlatban kétséges volt, hogy a váltóelévülés újból kezdődésére is ez a nap irányadó-e, a 10.990 1921. M. E. sz. (Igazságügyi Közlöny XXX. évf. 867. lap) minisztériumi rendelet az érdekelt körök javaslatának figyelembevételével 1922. évi. január hó 1. napját állapította meg, mint azt a napot, amelyen az említett.